2009. november 24., kedd

Love story or will be that

Ez már teljesen képtelenné vált X fejében. Foglalkoztatta valaki, nagyon sokat gondolt rá, minthacsak neki ígérték volna az illetőt. Pedig korántsem. Különlegesség keltette fel az érdeklődését, valami teljesen elérhetetlen és délibábszerű. Nem is a külseje tetszett neki a legjobban. Az amúgyis csak múlandó, és képlékeny, minden apróság változtat rajta nap mint nap. A belső részben foghatta meg valami, ami teljesen megmagyarázhatatlan. Az érdeklődése nem testi jellegű volt csak, megismerni akart, hosszú és nyílt beszélgetéseket tervezett. Félelmetes ez az erő, melyet nem lehet embernek uralni. Mely csak jön és leteperi az embert, megfosztja önmagától, és máshogyan formálja, mint ami elvárt.
Várni fog, avagy kellene. De minek is? Biztosan esélytelen a dolog, mintha cápát akarna a hátán cipelni a Nagykörúton keresztül minden nehézség nélkül. Félelem igen ez fáj. Hogy nem lehet megkapni, hogy másé lesz, hogy elveszti szem elől. Az élet kegyetlenséget gyakorol ilyenkor, és az ember, mint a hisztiző kisgyerek, csak leveti magát a földre és tombol, és nem érti miért nem, hiszen teljes mértékben megérdemelt lenne. Csakhogy a nem erősebb bárminél, a korlátok szilárdabbak a dolgok és emberek között, mint ahogyan ezt egy hősszerelmes gondolná. Nagyon vonzó az ismeretlen, mikor még csak körvonalakat látunk magunk előtt, és őrült vágyat érzünk arra, hogy megkaparintsuk. De nem lehet. Nincsen rá lehetőség jelenleg és egyáltalán.
X hadakozott. Nem találta igazságosnak ezen ítéleteket. Hagynia kell és továbbmenni, egyenesen a reális felé.
De kinek kell az? Az elérhetetlen iránti tűz erősebb és érdekesebb. Sosem fog ez megváltozni sem benne, sem senkiben. Izgalmas és fájdalmas és ez a kettős mindennél többet ér. Nélkülük az ember meghalna az unalomban.

.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése