Meg nem mondanám neked
Utoljára mikor szerettek,
Ahogy most, tökéletesen és szenvedéllyel teli.
Idejét sem tudom, mikor öleltek
Ennyire ragaszkodón, mintha minden percben
Elveszni látszana a köztünk élő varázs.
Nekem mások a napok, mert melléd érkezhettem
Most még így jó, hogy képzeletben,
És szerethetlek,
Annyira, amennyire embernek lehet.
Mellesleg a mai napi hangulatom, mert nagyon jó kis szám, az öreg Tina:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése