Advent

Csak egyetlen kérdést tehetnék fel mindenkinek, és magamnak is egyben.
Miről is szól ez az időszak, miért más ez, mint a többi hónap? Advent. Már a név és ünnepélyes, várakozunk, várunk valamire, amitől majd többek leszünk, beteljesülünk, percekre és órákra elnyugszunk.
Igen ilyentájt jönnek a sablonszövegek, hogy nem az ajándékozás a lényeg a karácsonyi készülődésben, nem a pénzszórás. Sajnos avagy nem, a mai világban de. Avagy mostanság nem, mert nincs annyi.
Én a magam részéről úgy látom, hogy ha van pénzem, mely elég relatív mezőbe tartozik, de ha van, akkor ajándékozok szívesen, kinek mi tetszik. Ez is csak egy gesztus, ez is csak egy jelzés, egy szeretetformula. Maga a gondolat, maga a cselekedet. Hiszen gondolunk arra a valakire, megveszünk neki valamit, azzal az eszközzel, melyért sokat hajtunk, és ő ennek örül, mert nem levegővel ruházkodik, és táplálkozik, hanem evilági dolgokkal. Taláncsak a túlzás a sok. Bár jómagam képes vagyok beleesni. Szeretek adni. Mindenáron. Jó érzés, mert előttem van egy meglepett mosoly, egy ölelés, egy öröm. Amit írtam anno, a testet ki kell szolgálni, de a lélek is kell, hogy kapjon valamit. Különben semmi értelme.
Ebből a szempontból nekünk vallásos embereknek talán könnyebb.
Én ennek az ünnepnek a lényegét, a születésben is látom. De a megemlékezés fontos. Jönnek az egyházi szertartások, a betlehemes játékok, melyek szép gyermekkori emlékek, ma már annyira nem járok ilyenekre. Az éjféli misére még talán. Ahogyan a Bibliában Jézus is mondta, meg kell adni a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istenné.
Jelesül, igen az ajándékozás jó dolog, mert emberi mivoltunk velejárója. Hagyjuk az álszent dumát, hogy nem ez a lényeg. De ez is. Ugyanúgy, ahogy lényeg a lelki ajándékozás is. Igen az esti együttlét, az ünnep lelki oldala. Ez is fontos. Születés.
Mely mindig önmagában csoda. A halál pedig csak velejár a halandósággal. El kell fogadni, mert tény. Megszületik a Megváltó, aki elveszi a világ bűneit. Általa pedig jobbak lehetünk, és lelkünk otthonra találhat a túlvilágon.
Igen a karácsony jó dolog, mert azzá kell tenni. Összetevők a család, a hit, mely őket összeköti, az egymásnak szánt kedvesség, és a béke. Így a test és a lélek harmóniában nyugszik el egy kis időre. Jó dolog, ha teljesítjük egymás vágyát, vagy egy darabját, mert a lelkit csak az ég tudja majd. Nekünk emberileg kell megtennünk mindent. A többit más intézi majd.
Advent, ez benne a legszebb, a várakozás. Egész életünk méltó fogalma.