Hagyom magam sodródni, és kivárom mi lesz,
Fogalmam sincs hogyan menekülhetnék el
Minél előbb innen.
Haldoklom, és szememben a fáradt tűz
Kihunyni készül, képtelenségek csatáznak
Mert nem létezel.
Soha sem tűnt ennyire messzinek a reggel.
Egybeolvadok a beteljesületlenséggel.
2009. december 25., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése