Deepwater

Ma reggel rémálmoktól gyötörve ébredt. Olyan furcsák ezek a visszatérő mozzanatok.
Mindig szeretett futni, ha rosszkedve volt és fájt az életbe épülő bánat, akkor kiment is futott jó pár kilométert. Egészen újjászületett akkor, és izzadva-szuszogva kevesebb teherrel ment haza, mint előtte. Amikor a test kellemesen terhelt, akkor a lélek is kicsit megnyugszik, és elterelődik a gondolat a fájdalomról.
Ez egy 'new kind of medicine' mindenki számára.
Lelki viharokat csitítani rettentő nehéz és szinte lehetetlen küldetés. Próbálkozott persze sajátmaga is különféle bódulatokkal, de percekre feledtette ugyan az aktuális a negatív érzeteket, azonban másnap ébredésekkor megmaradt az a kegyetlen érzés megsokszorozva, lesújtóan.

Talán ezért törekednie kell, mindig csak a jót észrevenni és szem előtt tartani. Minden emberi lény túlélésre született. Harcosok, akik sokat küzdenek, de vannak nyugodt pihenő szakaszok, amiket hajlamos önsajnálatból átlépni, ahelyett, hogy kihasználná, és erőt gyűjtene.
Az ókorban a spártaiak megszabadultak a gyenge és harcolni képtelen egyedektől. Lelökték őket a Taigetoszról, ezzel visszaküldve azokat az örökkévalóságnak, ami hosszútávon talán a zuhanó csecsemőknek kedvezett.
Ma már nincsen Taigetosz, csak a legendákban, ehelyett a társadalom tagjai lettek a gyengék is, akik életképtelenek, és ezeket el is tiporja az élet minden adandó alkalommal. Szinte szánalmas nézni, hogy az ilyen típusú embereknek mennyire frusztráló a léte, és mennyi gúnynak és csapdának vannak kitéve.

Futás közben, zenét hallgatott, és ez megnyugtatta, és csak a célra tudott koncentrálni, mert kitartó volt és következetes. Lihegve nézte az elröppenő épületeket, és tudta, hogy már csak ennyi és ennyi van hátra. Az adrenalin éltette, és az öröm másfajta boldogságot kölcsönzött azokban a percekben, mikor célhoz ért, hogy igen, megcsinálta, mert ezt tűzte ki maga elé.
A sport tényleg gyógyít, mert sikert adhat, és növeli az önbecsülést.
Ilyenkor nem támadnak a gonosz szelek, csak úgy van minden, és pörög.

Gyermekkorában imádta a vizet is, azonban a most felidézett emlékkor még nem tudott úszni, csak pancsolt, ameddig a lába leért. Nyaraláskor mindig ugyanahhoz a bányatóhoz mentek édesanyjával és kishúgával, és minden ilyen strandolós, együtt töltött délután örök emlék.
A Gondviselés azért jó, hogy van. Sosem tudta elfelejteni, mikor egy ilyen délután avagy késő délelőtt pancsolt a hűvös vízben, és próbálgatva a határokat, egyre beljebb ment, ameddig csak érezte a talajt a lába alatt. Ám ezek a tavak teli vannak gödrökkel, sosem sík a talaj, de ezt egy gyermek nem tudhatja, főleg nem akkor, mikor merészen határokat feszeget.
Ekkor elmerült, és hiába próbált szabadulni nem tudott. Fulladozni kezdett, és ismeretlen félelem fogta el, hogy ez most valami végzetes lehet. A strand és a sok vízben álló és fekvő ember között haláltusát vívott, és kétségbeesve akart kiáltani, ám a víz betapasztotta a száját, csak kapálódzott. Fényes nappal, egy zsúfolt fürdőhelyen ez szinte elképzelhetetlen, de a külső szemlélő, ha valaki egyáltalán figyelt, azt hihette, valami ostoba gyerekjáték. Kívülről biztosan kevésbé tűnt félelmetesnek, mint amilyen valójában volt. A kapálódzás-fulladás sem tart örökké, csak előjáték, a halál előtt, ám szerencséje volt. A semmiből tűnt elő egy középkorú asszony és egy rántással kiemelte a gödörből. Arra, hogy mit mondott, ha egyáltalán mondott valamit, nem emlékezett, de szinte csodás volt az egész. Megmentette, és mire felocsúdott, eltűnt.
Amikor a nyugalom jelei kezdtek megmutatkozni és kifele ment a vízből, a partra, ahol az édesanyja is volt, meglátta a húgát a víz elején játszani, már minden a régi volt benne. Nem számolt be a történtekről, csak az emlékezetében maradt meg, pedig még gyerek volt. A vizet sem utálta meg, sőt rá egy évre megtanult úszni is.
Küzdeni kell, ebből is látszik és még a vég előtt segít is valaki. Olykor.

Mélyvíz az élet is. Belehajítják az embert, aztán kezdjen vele valamit. Nem véletlen, hogy létező mondás, hogy "beledobunk a mélyvízbe"...
Remélte, hogy ha már kritikus a vergődés kiemeli valaki onnan, meg az is jó lenne, ha nem tűnne el utána...