Memories

1.

Hosszú percekig ültek némán egymással szemben. Nem szólt egyikük sem, csak meredt a távolba, néha egymásra pillantva.
A közös szerelmet siratták így telve fájdalommal, de már nem élénk érzelmekkel. Kudarcot vallottak egymásnak. Persze nem egyszerre történt a kiszeretés folyamata. Egyikük már egy ideje érezte, hogy nem minden a régi, csak szárnycsattogtatás van, mégis vakon ígérgetett és hazudta, hogy talán majd egyszer, valamikor, soha, a napokban. Másikuk nemrégen szembesült azzal, hogy már nem is kell a másik, csak retteg a ráváró egyedüllét terheitől, mert egy időre a szíve üres fog maradni.
Egyikük már talán választott új párt, a másikuk nem tudja elképzelni, hogy bárkivel is lehetne, azonban a megkönnyebbülés is eljöhetett számára, mert már a vele szemben ülővel sem.

2.

Másfajta gondolatok csatáznak már, mint azelőtt. Itt a végső búcsú ideje, és ha kell majd sokkal később a felejtésé is. Mivel mindennek vége van egyszer, így ennek is, főleg úgy, hogy két egymáshoz nem illő emberről van szó.
Nyoma sincsen már a tűznek, végleg ki lett fárasztva, és hamu maradt a helyén, holott nem gondolta volna a másik, hogy ennyire hamar bekövetkezik ez a kegyelmi állapot. Érdekes az ember szíve. Volt már a másikuk életében olyan, holott csak egyszer, hogy nem tudott valakit elengedni, és ennél is ezt hitte. Egy ideig így is volt, de nagyon hamar lecsengett. Örült ennek.

3.

Más utak következnek mindkettőjük számára, mert már nem lesz közös csomópont. Olyan rémes valahol, hogy szerelem után, avagy ki tudja az volt-e, mindez füsté válik. Ködbe vész, mert ezek szerint mégsem volt annyira erős, az érzelmek kihűlése ennyire hamar ezt bizonyítja. A másik a szíve mélyén boldogságot kívánt volt kedvesének, de talán legfőképpen saját magának, mivel megérdemeltnek érezte. Majd. Most pedig nyitott szemmel kell járni, és észrevenni minden apró szépet. Újra indul a kör, melyet mindenki annyiszor lefutott már. Egyikük útja erre a másikuké arra. Így van ez rendjén, az össze nem illő emberkék újra másik felük keresésére indulnak. Elengedni pedig mindenkor tudni kell, bölcsen és szabadon.