Küzdelmekkel telve keresem a mentőutat,
Mely világosan kiment majd innen,
Hogy többé ne emlékezzek, ne lássak,
Legyek újból kőszívű, hideg, üres vágyakkal teli.
Most még nem jó, mert becsapva nem találom a helyem,
Megannyi álca rejtekében élek,
Csak annyit tudok: Félek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése