Movie recommender

Nos már régen nem írtam filmajánlókat, ezért ezt nagyon gyorsan pótolom visszamenőleg.

Az ajtó

Nagyon összeszedett darab, visszaadja a regény hangulatát és mondanivalóját, a két vendég színész kíváló, Szabó István mindig is remek rendező volt, noha voltak számomra emészthetetlen darabjai, de ez remekmű. Helen Mirren nem véletlen Oscar díjas színésznő, úgy játssza a megközelíthetetlen Emerencet, hogy az lélegzetelállító. Rejtélyes, hogy egy nagy színésznek, mint Eperjes Károly miért ilyen kicsike szerepet szántak, nem beszélve a többi magyar színészről, akik szintén kíválóak.

Shame- A szégyentelen

Na igen ez az a film, amit mióta moziban láttam hatással van és volt rám. Michael Fastbender eszméletlen. Ráadásul senki se vegye le magáról a sztori mélyreható igazságát...Mi másra is lehetne illeszteni mindezt, mint a mostani szexuálisan agybeteg társadalomra. A téma engem amúgy is vesszőparipaként érdekelt, hát íme a bizonyíték arra, hogy ez bizony nem csak egy film, hanem maga a valóság. Mindenki napjainkban IS, hajtja az állandó és nem mellesleg tartalmatlan szexet, semmi érzelmi kötődés, csak minél több aktus és képtelen orgazmus. A határok elmosódnak, lassan mindegy lesz, ahogyan a filmben is, hogy kivel mikor és hol. Állatiasak leszünk és ösztöneink vezérelnek, ám ha jön egy valóságosan érzelminek induló helyzet, akkor csőd a végzetünk. Szenzációs és kötelező. Prüdek nézzenek magukba.

Az élet fája

Ha létezik film, amely képi világában ennyire szépen visszaadja a fájdalmat és az elvesztést, akkor jelentkezzen. Ha más nem is értékelhető ezen a filmen, csak a természet beszéde képein keresztül felénk, hogy megfesse egy anya fájdalmát, egy testvér sírását a halálra válaszul. Brad Pitt alakítása túlzás nélkül csillagos jeles, Sean Penn bánatomra sokat nem szerepel a filmben, inkább szemléltet. Egy dolog mindenek felett biztosan igaz, a hangulat, amit kapunk első osztály, kissé játszik a képek sokasága a türelmünkkel, főleg, hogy mozgalmas dolgokhoz szoktunk. Itt nem erről van szó, csak higgadtan élveznünk kell a vizualitást, és beleéreznünk a valódi fájdalomba, amit a saját gyermek elvesztése okozhat. Leírhatatlan.

The dark knight rises

Nem szokásom ilyen filmekről írni, mivel a művészies témák a célzott írásaim, de ezt nem tudom csak úgy ott hagyni a többi között.
Nemrégen sikerült moziban megnéznem, kissé megkésve, de annál nagyobb élményt kaptam Cristopher Nolan-től, aki bizonyított ismét, hogy a szuperhősös filmeket sem kell mindig ugyanúgy megrendezni. Lássuk be, ugyan nekem is nagy kedvencem pl. az X men sorozat, de ezek a filmek kiszámíthatóak, és kedvesen bugyuták, mondván, hogy a gonosz úgysem nyer, és a történet végén mindenképpen a jó visz mindent, hírnevet, tomboló látványt, a világ tiszteletét, a gyönyörű hősnőt és hívei szeretetét.
Batman itt történetbe ágyazva ücsörög, meglepő módon teljesen mellékes a megléte, a sztori kíváló, Tom Hardy még mindig pofátlanul jóvágású főgonosz, aki maga is sötét fájdalmakat hordoz, Christian Bale közepesen játszik ám az igazi meglepetés Anne Hattaway...Ez az első film, hogy a "neveletlen herecgnő" bebizonyítja, hogy valóban színész és képes komoly szerepeket is eljátszani. Le a kalappal, és sose rosszabbat kedves Anne. A jelszó pedig: "There's a storm coming Mr Wayne..."fergeteges.