Úgy éreztem mindig, hogy akkor szeretnék meghalni, amikor még fiatal vagyok,
Úgy 40 éves korom környékén, mert akkor még érdemes lehet élni,
Van miért és kiért.
Utána nincsen semmi számomra, ami éltetne, ami nem váltana át nyomasztóvá,
Eltiporna minden érzés, és maga alá gyűrne az őrület.
Isten azonban nem tudni hogyan határoz majd,
Mert az akarata szent mindenek felett.
Nem látom a célom, amiért harcolni szeretnék,
Kiüresedésem nyilván hosszas folyamat,
Amit meg lehetett volna állítani talán, de én tehetetlen
vagyok és nem értem minek minden.
Utazni akarok, szárnyalni, szerelemmel és boldogsággal élni,
Életigenlésem kiüljön az arcomra, és mindenki bátran
szívhat az én végtelen energiámból,
Ami valódi, akár a túlvilág bizonytalan szele.
Emberi vágyak, de mégsem elég,
Mert nekem semmi sem elég.
Mikor majd a történetem véget ér, elfogadom ami
Számomra rendelve van. Addig csak kétkedek.
Mélyre teszem a fájdalmaim, és hol gyorsan-
hol lassabban lépkedek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése