Nekem, mint hű Woody Allen rajongónak, eddig sem voltak kétségeim a zsenialitását illetőleg.
A Káprázatos holdvilág valóban elbűvölő kis darabra sikerült.
Adott egy racionális, önértékelési problémákat nélkülöző, földhöz ragadt bűvész, aki szemfényvesztéssel keresi búsás jövedelmét, ő maga közben nevet hiszékeny közönségén. Colin Firth minden kétséget kizáróan remek, a szerepre termett egyedi alakjával a filmtörténelemben.
Régi, szintén bűvész, barátja megkéri leplezzen le egy úgynevezett médiumot, aki gazdag családba szeretné ily módon beverekedni magát, a megözvegyült anyuka és annak bugyutácska, szerenádozó-szerelmes fiát készül totálisan megvezetni. Emma Stone nagy szemekkel játszik csalót, aki ámulatba ejti környezetét, nem utolsó sorban öntelt- hitmentes zseninket.
Mikor már elkönyveltük magunkban, hogy igen ez a lány valóban médium, valóságosan belelát rezgéseivel a fejünkbe, halottat idéz kopogásos szertartással, meggyőzi a lehetetlent is, akkor Woody Allen kirúgja alólunk a széket. Na meg főhősünk Firth alól is, aki már-már ráharapott a cirkuszra, amikor is kiderül, hogy a kedves nincstelen amerikai médium lány és a régi barát, bizony csúnyán összejátszottak a siker érdekében. Nincs itt semmiféle varázs, jóslás, kábulat, okkultizmus, hacsak nem a szerelem, amely kápráztassá teszi a legszilárdabban ellenkező elmét is. Főként viharos napokon egy gyermekkorunkban látott utoljára csillagvizsgálóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése