Mondd el nekem, ahogy még senki sem tette,
Mindazt, amit más sosem mondott azelőtt:
hogy nem kellek, érdektelen vagyok,
Ha holnap, ha ma, kérek és nem kapok,
Mást látsz bennem, semmit sem magadnak,
Gúnyt űzöl belőlem, nem kell higgyek a szavadnak,
Csak állok, és várok-várlak, hogy gyere, üzenj, csókolj,
De te vállat rándítva elsétálsz, nem kell neked magamból.
Mondd el nekem, kérlek mondd, hogy látsz bennem
magadnak valamit, hogy kicsit is kellek,
Álmatlanságom és csendem egy nap felszabadít,
Mikor majd utadba esem, nem löksz el többé,
Mert én vagyok, én leszek a most és mindörökké,
Megváltoztál, mióta nem láttalak, és kérlek ne mondd,
Tudom mert érzem, így ez nem maradhat,
Az élet megy, kiszorultam és sosem kellettem,
Nem volt mit kérnem, látomás vagy, puszta véletlen.
2015. november 26., csütörtök
2015. november 2., hétfő
Hole
Van egy titkom, mely emészt, nem enged,
Éjszakákat eszik, nappalokat okád, terjed a kór,
Bőröm alatt haldoklik az emlék, belőled táplálkozik
az érzelem, amit nem tudom miért birtoklok,
Hasogat a fájdalom, terjed a féktelen düh irántad-
-irántam, mert mi sosem voltunk. Ahogyan nem leszünk,
Megszűnünk és képtelenek leszünk szeretni,
Egymást elfeledni, kérnélek, hogy láss, hogy mesélhessek neked,
De nem is ismersz, én pedig eszményi-elképzelt-torz alakod
szeretem, igen szeretem, nem engedsz el, pedig nem vagy,
Nem leszel nekem, többé.
2015. október 30., péntek
True blue
https://www.youtube.com/watch?v=nx7udmGxAYM
I've had other guys
I've looked into their eyes
But I never knew love before
'Til you walked through my door
I've had other lips
I've sailed a thousand ships
But no matter where I go
You're the one for me baby this I know, 'cause it's
[Chorus:]
True love
You're the one I'm dreaming of
Your heart fits me like a glove
And I'm gonna be true blue baby I love you
I've heard all the lines
I've cried oh so many times
Those tear drops they won't fall again
I'm so excited 'cause you're my best friend
So if you should ever doubt
Wonder what love is all about
Just think back and remember dear
Those words whispered in your ear, I said
[chorus twice]
[Intermediate:]
No more sadness, I kiss it good-bye
The sun is bursting right out of the sky
I searched the whole world for someone like you
Don't you know, don't you know that it's
True love, oh baby, true love, oh baby
True love, oh baby, true love it's
[repeat]
True, so if you should ever doubt
Wonder what love is all about
Just think back and remember dear
Those words whispered in your ear, I said
[intermediate]
[chorus]
'Cause it's
True love, oh baby, true love, oh baby
True love, oh baby, true love it's
[repeat]
I've looked into their eyes
But I never knew love before
'Til you walked through my door
I've had other lips
I've sailed a thousand ships
But no matter where I go
You're the one for me baby this I know, 'cause it's
[Chorus:]
True love
You're the one I'm dreaming of
Your heart fits me like a glove
And I'm gonna be true blue baby I love you
I've heard all the lines
I've cried oh so many times
Those tear drops they won't fall again
I'm so excited 'cause you're my best friend
So if you should ever doubt
Wonder what love is all about
Just think back and remember dear
Those words whispered in your ear, I said
[chorus twice]
[Intermediate:]
No more sadness, I kiss it good-bye
The sun is bursting right out of the sky
I searched the whole world for someone like you
Don't you know, don't you know that it's
True love, oh baby, true love, oh baby
True love, oh baby, true love it's
[repeat]
True, so if you should ever doubt
Wonder what love is all about
Just think back and remember dear
Those words whispered in your ear, I said
[intermediate]
[chorus]
'Cause it's
True love, oh baby, true love, oh baby
True love, oh baby, true love it's
[repeat]
2015. szeptember 8., kedd
Babel
Nem értesz es én nem értelek, ha akarom sem látom
Helyem az életedben, menekülni vágyom, de egy időben
Vagyok a megfejthetetlen kedves kihívása jelenednek,
Bólogathatok éppen minden szerepednek, mely akàr még fontos
Lehet nekem, újdonságokkal tűzdelt vágyaim felhőtlen zuhannak elém;
Más nyelvet beszélünk, csak a most amit remélünk,
Oldani kezd a megszokás, egyezségünk csak látomás,
Látom az érthetetlenség végtelen könnyeit,
Vágyom a közös nyelv íratlan könyveit,
Csak megtorpanok, ha hallom a hangodat,
Nem értelek, és voltaképpen; nem értem magamat.
Csak megtorpanok, ha hallom a hangodat,
Nem értelek, és voltaképpen; nem értem magamat.
2015. július 7., kedd
In our relationships
Nekem már nem mondanak újat zsenge szépségek,
Váratlan üzenetek vadul kacsintva szállnak,
Nem remegek meg előtted,
Szemeid merednek, hiába látnak.
Bedől minden és magával ránt minket,
Védtelenek vagyunk, képlékeny önzőség támad,
Lefesti a jövőnket,
Vesztünk lankadatlan vágtat.
Zilálva kérdezlek ; meddig még?
Miért nem hagyjuk elsüllyedni közösségünk?
Pislákol csak sérült láng, mi benned ég,
Hiúságunk átöleli félelmünk.
Gyenge a testem, széttörték a lelkem,
Nem tudlak tartani,
Bevallottan a végünk dúdolom,
Ami pedig következik, nem akarom hallani.
Váratlan üzenetek vadul kacsintva szállnak,
Nem remegek meg előtted,
Szemeid merednek, hiába látnak.
Bedől minden és magával ránt minket,
Védtelenek vagyunk, képlékeny önzőség támad,
Lefesti a jövőnket,
Vesztünk lankadatlan vágtat.
Zilálva kérdezlek ; meddig még?
Miért nem hagyjuk elsüllyedni közösségünk?
Pislákol csak sérült láng, mi benned ég,
Hiúságunk átöleli félelmünk.
Gyenge a testem, széttörték a lelkem,
Nem tudlak tartani,
Bevallottan a végünk dúdolom,
Ami pedig következik, nem akarom hallani.
2015. április 17., péntek
Psalm
Rettegek.
Ha átölelsz, ha elringatsz, ha mellém bújsz,
Talán, megnyugszom.
Pillanatokra hiszem újra, hogy a világ adott nekem
Személyedben valakit, aki segít enyhíteni a terheim,
Bizakodva látom magam, tükörképem összetörve-taposva
Újból összeteszem, és hiszek.
Mert ha hiszek, ha most elvisz is ez a kín, melyet már nem tudok
Leküzdeni, és uralni, akkor majd újraépülök a fényedben,
Küzdeni akarok majd magamért, hogy lássam,
...hogy nem rettegek többé.
Ha átölelsz, ha elringatsz, ha mellém bújsz,
Talán, megnyugszom.
Pillanatokra hiszem újra, hogy a világ adott nekem
Személyedben valakit, aki segít enyhíteni a terheim,
Bizakodva látom magam, tükörképem összetörve-taposva
Újból összeteszem, és hiszek.
Mert ha hiszek, ha most elvisz is ez a kín, melyet már nem tudok
Leküzdeni, és uralni, akkor majd újraépülök a fényedben,
Küzdeni akarok majd magamért, hogy lássam,
...hogy nem rettegek többé.
2015. március 28., szombat
Big sleep
Alszol?
Igen. Mélyen alszom, nyugodt vagyok, pillanatok keserűsége zökkent csak,
Alszol?
Igen, még alszom, megtehetem, mert minden ráér, és rámér, ami kell utolér.
Alszol?
Igen, de sokszor felkelek zaklatottan, de aztán ha visszadőlök pilledek.
Alszol?
Nehezen kapkodom a levegőt, nincs rendjén valami, de ringatásod feledtet.
Alszol?
Már nem tudok többé, idő van és éberen kell látnom és vállalnom.
Miért nem alszol?
Ha majd megtanulok szépen aludni, akkor alszom majd igazán.
Addig éberen vészelem át az álmos napokat.
2015. március 5., csütörtök
Struggle tries his wings
Sötét és fájdalmas ösvényeken taposom, felszakadt valami,
Elmémben érzem, hogy most ez teljesen más,
Leküzdeni lehetetlen, ezért vendégül látom őt
A lelkemben- szívemben, mert bátor vagyok
Kínálni őt saját ordított félelmeimmel, tessék
Zabálj meg és lényegülj át az erőmmel
Nekem valóvá, kezelhetővé, szerethetővé,
Hogy nekem megmaradj,
Többé mellőlem el ne haladj.
Vágyom utánad, megküzdök veled,
Győzni akarsz gyengeségeim kifordított testén
Taposol, és nem kegyelmezel,
Haldokló bensőm lelket hány már, de
Nincs menekvés, átadom minden csúfságom,
Így leszek újra kész minden friss-igaz szerelemnek,
Így látom újra majd magamat egésznek.
Bezárkózom és elrejtőzöm, mindenem fél-
Kész és egész darabok úsznak bánatom
Tengerén, mert oda van mindenem,
Nem látom már a régi szerepem,
Marad a sikoltó félelem, hogy lettél lételem?
Most a régi tiport világom eldobom, bízz bennem,
Itt vagyok, és nem lesz többé kín
Amely beforrt lelked szaggatja, védelek.
Elmémben érzem, hogy most ez teljesen más,
Leküzdeni lehetetlen, ezért vendégül látom őt
A lelkemben- szívemben, mert bátor vagyok
Kínálni őt saját ordított félelmeimmel, tessék
Zabálj meg és lényegülj át az erőmmel
Nekem valóvá, kezelhetővé, szerethetővé,
Hogy nekem megmaradj,
Többé mellőlem el ne haladj.
Vágyom utánad, megküzdök veled,
Győzni akarsz gyengeségeim kifordított testén
Taposol, és nem kegyelmezel,
Haldokló bensőm lelket hány már, de
Nincs menekvés, átadom minden csúfságom,
Így leszek újra kész minden friss-igaz szerelemnek,
Így látom újra majd magamat egésznek.
Bezárkózom és elrejtőzöm, mindenem fél-
Kész és egész darabok úsznak bánatom
Tengerén, mert oda van mindenem,
Nem látom már a régi szerepem,
Marad a sikoltó félelem, hogy lettél lételem?
Most a régi tiport világom eldobom, bízz bennem,
Itt vagyok, és nem lesz többé kín
Amely beforrt lelked szaggatja, védelek.
2015. február 25., szerda
For Jana
Halkan suttogom félelmeim álmatlan köntösébe,
Hogy ne félj szeretni, benned minden meg van,
Minden részed érez, és élénken táncol a felületes
Semmin, amely parton mások elvéreznek,
Te ott vagy a legtöbb, mert sugaraid melegítenek
Engem, most is csak megnőttél a szememben,
Bátor vagy és nem kell bátorítás,
Őszinte sóhajjal kiírtod e szívbéli bomlást,
Győzni fogsz, mert már viadalt nyertél,
Álmokat élsz, ahogyan bennem gyökeret vertél.
2015. január 12., hétfő
Why should I feel sad for what I've never had?
Lepakolom most ide eléd az életem,
Amit régen kellett volna, akkor most megteszem,
Láthatod semmim sem maradt,
Mindenem oda, értékem sem akadt.
Kiszáradt fűcsomókba kapaszkodva,
látod vérzem, és belehalok ebbe a kicsinyke fájdalomba,
Nem bírom a kudarcot, az elválást,
bármilyen jelentéktelen is a lista.
Végeláthatatlan a köd körülöttem, magam is tévelygek,
Harcolok mégis, utolsó erőmet teszi próbára a tél,
Láthatatlan szerelmek döntenek le, sebeket ejtenek rajtam,
Most is remegek, pedig egyiket sem akartam.
Misztikus és súlyos ez a csend, megitatja minden végletem,
Átjár és eggyé válik velem percről percre, bennem van már
Nem enged, leszorít, hogy szánalmas legyek és képtelen,
Parttalan most az önsajnálat, ölelése végtelen.
Miért kellene fájjon, ami sosem volt az enyém?
Miért szorítom a karod, ha nem kellesz?
Hallom a saját hangom, kettévág az énem,
Most csak a megadás jelképez.
Lepakolom eléd mindenem, a semmit,
Ordít a fájdalom, csatázni fogunk tudom,
mert nem engedhetem, hogy nyerjen,
hiúság vására ez, hagyjuk az egészet, álljunk fel,
Hagyj lássam a napkeltét napnyugtakor.
Amit régen kellett volna, akkor most megteszem,
Láthatod semmim sem maradt,
Mindenem oda, értékem sem akadt.
Kiszáradt fűcsomókba kapaszkodva,
látod vérzem, és belehalok ebbe a kicsinyke fájdalomba,
Nem bírom a kudarcot, az elválást,
bármilyen jelentéktelen is a lista.
Végeláthatatlan a köd körülöttem, magam is tévelygek,
Harcolok mégis, utolsó erőmet teszi próbára a tél,
Láthatatlan szerelmek döntenek le, sebeket ejtenek rajtam,
Most is remegek, pedig egyiket sem akartam.
Misztikus és súlyos ez a csend, megitatja minden végletem,
Átjár és eggyé válik velem percről percre, bennem van már
Nem enged, leszorít, hogy szánalmas legyek és képtelen,
Parttalan most az önsajnálat, ölelése végtelen.
Miért kellene fájjon, ami sosem volt az enyém?
Miért szorítom a karod, ha nem kellesz?
Hallom a saját hangom, kettévág az énem,
Most csak a megadás jelképez.
Lepakolom eléd mindenem, a semmit,
Ordít a fájdalom, csatázni fogunk tudom,
mert nem engedhetem, hogy nyerjen,
hiúság vására ez, hagyjuk az egészet, álljunk fel,
Hagyj lássam a napkeltét napnyugtakor.