Képtelen vagyok levenni a szemem rólad,
Annyira te leszel és voltál az, aki
Mindent jelent ebben az életben.
Foszlányokra emlékszem csak belőled,
Nem sokat hallok felőled,
Szépséged odaveszett, azok a viharok elsodortak.
Nekem minden megnyilvánulásod tüneményesen
Maradandó, és magamnak tudott.
Szerelmem végleg megalkudott.
Végletekben látom léted,
Már nem féltelek, nem kérlek,
Csak remélem, hogy hiányod ámító vétek.
Félek, ha elveszítelek végleg, nem marad
Semmim, ami értéknek tekintek,
Örökre félember-létem zokogva retteg érted.
Nem tudok veled érezni,
Kell a magam útját tervezni,
Nem tudnálak megint szeretni.
Haldoklom miattad, emléked
Kényszeresen fogva tart, bilincsben
Lépek, mindennappal elveszítelek téged.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése