Hihetetlen, hogy fényes kis szemek alszanak ki,
Mikor annyira nehéz és lehetetlen a jót megtalálni,
Elviselve a sok ostoba hullámot, mely ledönt engem
Maga alá teper, és elönt a kétség.
Téged csak szeretni lehet,
Ilyet csak a tiszta érzelem tehet,
Fájóan beleolvadsz most a múltba,
Szappanbuborékot fújva,
Kacagsz és kinevetsz, hogy "rajtam keseregsz?!"
Az életemben főműsorként szerepelsz,
Te kicsi, te édes, védtelen kis álom maradsz,
Szakadékba tartasz,
Mellém kuporodva, suttogsz, hogy nagyon szeretsz,
De ha kérdezlek, már nem felelsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése