Valahol nagyon érzem, hogy készülődsz.
Álmatlan éjszakáim gyümölcse leszel.
Sebes az űr, ahogyan szívembe fészkelődsz,
Mindennap küzdök saját lényemmel.
Kitaszítalak, és magamhoz vonlak,
Könnyeim felfelé esnek visszafelé,
Igent mondani számtalan harcoknak,
Napok kérik el a szerepek szövegét.
A végén vagyok ennek a játéknak,
Nehezen tudom ugyanazt adni.
Beígér a test kéjes újdonságnak,
Ne haragudj, nem tudok maradni...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése