Mások vagyunk mindannyian.
Ezért nem értem, hogyan nevezünk és milyen jogon másokat másnak. Annyira nevetséges. Könnyelmű voltam az elmúlt időben, és osztoztam minden kedves és mámoros élményben. Azt továbbra sem értem miért történnek úgy a dolgok, ahogyan. Mindig új felfedezéseket teszek. Mindenesetre nem vagyok túl sikeres manapság. Csőd. Káosz. Nehezen találom meg magam. Könnyen hiszek minden hazug és kecsegtető árnynak, még mindig. Nem tanulok semmiből. Fel kell szívni magam, és arra és azokra figyelni melyek igazán fontosak. Nehezen teszem. Ha szépséget érzékelek, egyből megbolondulok, és olyan vagyok, mint a tudós, aki valami teljesen újat fedezett fel, és belekóstolt a mézédes újba, mely a felületen szép, de belül elrohadva nyúlik ki. Késztetnem sem kell magam arra, hogy hányjak bárkitől és bármitől, gyűlölöm őket. Férgek mind, gyűrűs, sikamlós, többrétegű, ocsmány teremtmények. Hazugok, csak genny ömlik a szájukból, undorodom és nem tudom leplezni, pedig lehetne.
Holnap megint teljesen más lesz minden. Más.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése