Pschyé
Ha most óvatosan kinyitom szemeim,
Pilláim elsöprik felvillanó képed.
Visszafojtom betörő érzéseim,
S gondolatban sem érintem kezed.
Akkor lélekzetem visszanyerem,
Mindent, amitől egésszé lehettem.
Mert elsodor egymástól egy-egy lélegzet,
A szív pedig önmagában dermed meg.
Ez az állomás már a vég,
Nem tudom uralni rezdüléseim.
Mindent is jelenthetsz nekem, szép
Álmokat nem ígérnek még ébredéseim.
Hálátlan vagyok és távolabb lépek,
Tudom a gyöngeség vétek.
Utolsó lélekzet, gondolataim megfojtanak,
Utolsó lélegzetembe görcsösen csimpaszkodnak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése