Igen szerteágazó mivoltom
Most kibontom és köpök a szégyenre,
Mit annyit sirattam és vesződtem,
Mert nincsen igaz sem igazság,
Nincs semmi ami igazán szerethető lenne.
Vágyak tombolnak haragos tajtékként
Felemésztik örök mivoltukat,
Esznek a húsodból, és martalékká válsz,
Rád vetítik álmatlanságukat.
Nekem a szabadság nem mérhető emberi léptékben.
Vergődöm csak a magam ketrecében.
Itt a vége, mert rám találtak,
Örülhetek majd minden kis halálnak,
Folytatva tovább keserves harcom,
Mely mindannyiunknak kijutott
A feledés és elengedés börtönében.
Nem ragaszkodom senkihez, semmihez,
Nincs igaz ígéret, mi most kötelez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése