Borderline

Kettő. Pedig elég lenne egy is.
Kinek vélnek, ha szavaid mások napra nap?
Te leszel a halálom s a szerelmem is,
Csak láthatnám, hogy félelmeim elhagynak.
Ki vagy te? Hazug. Ócska, felesleges.
Kinek kellesz majd mondd?!
Most nekem minden szavad semleges,
Csak a felületet birtoklod.
Kínlódj csak ráköpök üveges képedre,
Mely nem csillan senki szívében ezentúl.
Ki marad majd nekem a végére?
Velem ki éli majd túl?
Árnyékharcos vagyok, még létezem,
Nem érdekelsz, és megkapnálak.
Szánalmas vagy nem érthetem,
Könnyeid arcodon fagynának.
Mit érdemelsz? Kínt, kiáltást,
Bizonytalan lépted senkinek sem vágy.
Nem kaphatok már megváltást.
Lényem az élet elől zihálva hátrál.








De profundis clamo ad te domini



Súlyos ez a teher, leteszem eléd Uram.
Kezdj valamit vele, mert Golgotám meguntam.
Hidd el s tudd, harcoltam amíg tudtam,
Hiányok ösvényein zokogva fagyoskodtam.

Álmatlanok az éjjeim s nappalaim,
Elszórom most vigaszságom és fájdalmaim.
Megmutatom neked szennyes vágyaim,
Ragaszd össze sebes, törött szárnyaim.

Testet ölt bennem minden félelem,
A hajnal köré hálót font rettegésem.
Berekeszteni vágyom hallgatag keresésem,
Összezúg most tiltakozásom és igenlésem.

Színtelen ruhát varr rám az önkívület,
Nem érti meg senki féktelen lelkemet.
Nem fogja meg senki csonkított kezemet,
Nem látja meg senki elrejtett könnyeimet.

A mélységből kiáltok hozzád Uram.
Nézz le reám, mert eleget bújdostam.
Ha itt vagy nekem, mutasd meg utam,
Rejtőzködj szavakban és elhibázott mozdultatokban.






Kraak&Smaak: Keep me home

Ezt hallgattam ma egész utazgatásom közben Budaörsre.
Szerintem nagyon jó kis szám. Kis szépség a feketésegben.