Szemelvények másoktól- Halottak napja

"A múlt az eljövendő események csodálatos hordozója, mert magában rejti azt a szüntelen teremtő erőt, amely a jövő megszületésének elengedhetetlen feltétele."
P.Claudel


"Szeretlek, tehát ítélek fölötted. Szeretlek, tehát megkövetelem, hogy bátor legyél. Szeretlek, tehát újra alkotlak, elrántalak magammal, s ha olyan erős lennék, mint egy csillag, belekötözve valamilyen égi pálya gyémántsugarába, akkor is elviszlek magammal, kitéplek a világrendből, törvényedből és műfajodból, mint te mondod; mert szeretlek.....

Meg kell tudnom, miért menekülsz az érzés és a boldogság elől, s mikor tudom már titkodat, át kell adnom neked ezt a szomorú ismeretet, de nem úgy, szavakkal, nem úgy, hogy megmondom neked, mert az ilyen ismeret riasztó és nem segít...a szavak, akármilyen pontosak is, csak megnevezik és felfedik az emberek titkát, de nem oldják meg, ezt biztosan tudod, te, az író.....

Nem értem az emberi dolgok nyelvét Giacomo, csak sejtem, kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és megmásíthatatlan, nincs véletlen, s mélyen, egészen mélyen össze vannak keverve bennünk, férfiakban és nőkben, érzések és vágyak, jelmez és szerep, és vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges és megmásíthatatlan....

S ezért félsz tőle, az élettől és a teljességtől, mert semmitől nem fél úgy az ember, a kínpadtól és az akasztófától sem, mint önmagától, a titoktól, mellyel nem mer szembenézni.

S amit nem mondhattam meg, mert nem akartam kontár lenni, hogy van egyfajta áldozat és szolgálat a szerelemben, amely több, és igazibb, mint a vallomás és rablás, több, mint a csak-téged-és örökké- van egyfajta szerelem, mely nem elvenni akar, hanem megóvni, nem megbántani, hanem megmenteni, s talán csak ez az igazi....

Mert semmi sem könnyebb, mint elragadni a világból akit szeretünk."

Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanoban (részletek)



"Higgyünk azokban, akik az igazságot keresik, de kételkedjünk azokban, akik azt állítják, hogy megtalálták."
Gide


"Megtettem mindent amit megtehettem,
Kinek tartoztam mindent megfizettem,
Elengedem most mindenki tartozását,
Felejtsd el arcom romló földi mását."
Dsida Jenő sírfelirata


"Azért helyeztelek a világ közepébe, hogy annál könyebben láthasd meg azt, ami benne van. Nem teremtettelek sem mennyei, sem halandó, sem hallhatatlan, úgyhogy mint saját magad szobrásza, magad vésheted ki vonásaidat. Állattá fajulhatsz, de szellemed szabad akaratából Istenhez hasonló lénnyé is újjászülheted magadat"
Pico de la Mirandola



"Cigarettára gyújtottam, s amint lenni szokott, amikor az ember megoldhatatlan ellentmondások körében forog, s csak dohányzik, én is egyik cigarettát szívtam a másik után, hogy elködösítsem a fejem, s ne lássam az ellentmondásokat."
Tolsztoj: Kreutzer szonáta (részlet)


"Te délibábok hajszolója,
Ködkép után magad ne vesd,
Te csak magad, magad szeresd,
Regényem tisztelt olvasója,
Méltóbb annál nincs senki sem,
És kedvesebb sincs, azt hiszem..."
Puskin: Anyegin ( részlet)



"Késsél még, setét éj, komor óráiddal,
Ne fedd bé kedvemet hideg szárnyaiddal;
Úgyis e világba semmi részem nincsen,
Mely bágyadt lelkemre megnyugvást hintsen;
Mikor e világnak lármáját sokallom,
Kevélynek, fösvénynek csörtetését hallom,
Mikor az emberek körültem zsibongnak,
S kényektől részegen egymásra tolongnak.."
Csokonai V.M.: Az estve (részlet)



"Odaátra szállok,
s ha kín sebez:
egykor sugárzó
kéj ösztöke lesz.
Még egy kis idő, és
szabad leszek én,
mámorban fekszem
a szerelem ölén.
Öröklét ontja
rám végtelenét;
föntről tekintek
alantra, feléd.
Amott a halmon
fényed kialudt,
s árnyék hozza
a hűs koszorút.
Ó szívd fel Édes,
az életemet!
Hogy elaludjam,
hogy szeresselek.
A halál érzem
Újítva elér,
Balzsam és éter
lesz bennem vér.
Napközben éltet
erőm, hitem;
de szent tűzben égek el
éjeimen."

Novalis: Himnuszok az éjszakához (részlet)