Álmatlan Lucifer
Nehéz a szemem, testem, mint az ólom,
De az álom nem akar kebelére venni.
Az emberi lelkekben mozgolódom,
Ármányom mindeneket akar fertőzni.
Gyűlöletet keltek, kacagva a romokon,
S ha az emberi kéz megpihen,
Én akkor is dolgozom.
Dermesztő képeket küldök,
Cafatokra csupaszítok vadállatként.
Táplálékom a mesterséges gyönyörök,
Nem is akarnék létezni másként.
Rajtatok én pusztulok, úgy mulatok,
Mindig mindennek bedőltök.
Testem, mint az ólom, de majd ha csönd lesz,
Majd ha atomjaira hullik minden.
Apokalipszis vagy bármi, exodus akkor sem lesz,
E világ örökre itt nyugszik majd az én kezemben.
Volt, majd, meg, hogy lesz?
Valld be ember, rajtam kívül kinek kellesz?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése