So far away

Váratlan dolgok, amikre sosem számítottam vesznek körül.
Ölelnek ragaszkodóan, pedig egészen idegen az érintésük.
Nekem mennem kell lassan, teljesen úgy érzem,
Dúdolnom kell a saját dallamom, magamban
Álmatalanok a nappalok, az éjjelek.
Hosszúak ezek a sorok költészetnek,
De kicsiny szavakban bújkál a bájos igazság.
Kérlelnek, szeretnek, akarnak, nem felejtenek.
Mikor kellett volna valaha, leköptek.
Nem értem a világot, gondtalan is lehetne.
Ha mindenkit ahogy lehet szeretne,
S nem akadnának kivételek, különleges
De szenvedélytelen reggelek.
Kávé illatnak kellene közös hajnalba csempészni
Az otthonosság tökéletes érzeteit.
Ehelyett bennem nő kétely, ássa végleteit,
Ha lehunyom nehéz pilláim, és lassan nyitódnak szemeim
Kit fogok magam előtt látni?
Érdemes emberi örömökre várni?
Inkább a menekülést választjuk,
Beteljesülésünket megrögzötten hajszoljuk.
Vágyódom minden régmúlt örömöm újraélésére.
Sebeim azonban mást mutatnak a felépülésre.
Messze vagyok mindentől és mégis olykor közelebb.
Lehetetlent keresek.
A soraim pedig egyre rövidebbek.




Paradise ( Not for me)







I Can't remember when I was young
I can't explain if it was wrong
My life goes on but not the same
Into your eyes my face remains....

I was so blind I could not see
Your paradise is not for me.


Súlyos ez most nekem, de szerintem mindenkinek.