Még egyszer

Még egyszer


Húsodba mar a gyötrő valóság,
Ha nincs benned hit,
Kínlódsz, és győz a fásultság,
Érdektelen vagy, szeretsz te valakit?
A füst befedte érző szívedet,
Hagyj fogjam meg elszáradt kezedet.
Ne engedd, hogy győzzön a világ,
Házad táján meglapulva él a szabadság.
Feküdj csak ide a földre,
Érezned kell, amit én.
Hallgass most halottak helyett az élőkre,
El kell fogadnod, ami tény.
Énekeld velem, mi is a szerelem
Még egyszer.


Sírás nem segíthet rajtad,
Rogyj bele a porba.
Nézd a beszédes falakat,
Van még akadály számodra.
Ostobaság lenne,
Tedd a kezedet a szívedre.
Kell neked ez a kötél?
Miben segítene, hogy más legyél?
Csak akarnod kell,
Tettre nem futja.
Ha harcolnod kell,
Pillants vissza eddigi otthonodra.
Énekelj velem, csak lassan engedd el a kezem,
Még egyszer.






Halva születve


Megszülettem halva,
Sebem kígyó marta
Vad hajtás.
Minden látomás
Olyan távoli,
Akár a pillantás,
Mely nem akart kiválasztani.
Megsejtette talán hibámat?
Vagy csak egy lélegzet sodorta el?
Ami látva féktelen vágyamat,
Talán, nem ezen a világon,
Kivetetlen, majd újra útra kel.
Addig is urald önmagad,
Ne légy ünneprontó.
Lesz, aki majd meghallgat,
S hiszi, hogy te vagy a megváltó.
Ne röhögd ki naívitását, ha szeret,
Ne gondolod, hogy nem lesz mit adjon neked.


Hódító körútra indul az éj.
A számadás leleplezte önmagát.
Tegyél meg mindent, élj,
Amíg megleled lelked halálát.
Ha itt vagy már nem lesz visszaút,
Túlleszel magadon.
A maszk, az álarc lehullt,
Futhatsz, élhetsz szabadon.
De ne feledd,
Halva születtünk.
Feladatunk a szerelmünk.
Hunyd le a szemed.
Áthidalhatatlan az ellentét.
Ami van az ugysem szép,
Elnyel a köd, a feledés,
A szerelem is olyan, mint a gyűlölködés,
Akarod?