Pagan Poetry and me and Björk

A megfosztott sikolya


Lelkem úgy reszket, akár a híd,
Melyre túl nagy súly nehezedik hirtelen.
Minden keserűség és öröm bennem vív.
Most minden sarokban magányom meglelem.
A szeretet képessé tesz túlélni a viharokat,
Boldogság érzettel téveszt olykor.
Suttogom most a kimondhatatlan dolgokat,
Nem segít semmi, ami máskor.
Váratok magamra, nyugodt maradok.
Vesztettem, de másban bukni nem akarok.
Nem ért a világ, csak sírhatok,
Rejtőznek szememben kétes hajnalok.
A minden vagy inkább a semmi?
Ezzel kell mindennap szembenézni.
Érdemes lenne mást megszeretni,
Mi értelme ha nem tudnék betelni?
Álmodón mozdítom a fejem, akár egy beteg
Kinek mindegy mi vár rá, ezután.
De nem. Az élet így is tovább megy,
Ilyen értelmetlen és ostobán.
Ami megmaradt azt akaratlan őrzőm,
Ha a lét így nem is boldogít.
Saját leélt éjjeleimbe rejtőzőm,
Ez a sötétség lassan de biztosan megvakít.



Retrospektív


Azért kedvellek, mert ha rád nézek,
Sérült, sértett magamat látom.
Tüskéid, ha messze vagy is elérnek,
Most a te öledben megpihenni vágyom.

Szedjük együtt a szél kapta toll pihéket,
Mert a párnád így is elsorvad, elárvul.
Nézd csak meg ezt a szép vidéket,
Itt vagy és elég vagy bánatul.

Mennem kell, de visszafordulok a sarkon,
Csillogó szemed megkötözve fedez.
Bár elhagyhatnék mindent, én hagyom.
De az üresség fájdalmas kínt szerez.

Próbálgattuk, hogy belenézünk a jég tükrébe
Gyerekesen, de azért komolyan élve.
Így egyeztünk minden féktelenségbe,
Néha-olykor szerepet cserélve.

Visszatekintésünk most látomásként
Tündököl, ahogyan összeakad a pillantás.
Megmaradok-e neked nem tudhatom
Biztosan, bennem szilárd várakozás.





Nekem már úgy érzem nincs utam
Mely kioldaná kötelékem, vergődök.
Szeretek éjjelente, hajnalban
Szorítások közt gyűlölök.
Beteljesülésünk kapkodja
A levegő minden falatát.
Hazugságunk magunknak, egymásnak
Visszaadja a pillanatok varázsát.
........Elvesztél........



Björk énekelj nekünk milyen a szerelem még egyszer.:DDD