Hát érdekes dolgokat produkálhat az ember, mégha túl gyakran nem is lepi meg magát.
Barbusom drága kis nővérem, barátom útnak indult, ahogyan Jana is, és teljes lett a káosz. Végtelen zokogás, önsiratás, a helyzet siratása, a hiány, a magány, az örökös egyedüllét, az elégedetlenség miegymás...
Party weirdoból lettem alvajáró.
Hm...viszont, láttam a The Fall azaz Zuhanás c. filmet pár napja, és mindenkinek örömmel tudom nyújtani megnézésre. Rég láttam JÓT, aminek van némi kerete, és nem izzadságszagú mondanivalója. Tényleg jó. A kislány benne őszi fesztivál...:D
Fegyverem a rombolás,
Én eképpen lázadok.
A szemed mindennap más,
mert mostmár csak álmaimra hagyatkozhatok.
Mit akarok én tulajdonképpen?
Boldogságot vagy hazug kincseket?
Ha megnyílna előttem a végtelen,
Ugye megoszthatnám veled?
Fegyverem a lázadás,
Mert én így rombolok.
Simogat most minden látomás
Csak halkan magamba záródok.
Olyan vagyok, mint a gazdag,
Aki sivatagban teli zsebbel mászkál.
Ezért nem örülök úgy a tavasznak,
Csak nyögök; Semmi sem fáj már...
Csábító ez a csillogás
De nekem egyetlen darabja sem kell.
Csak ez a látomás,
Ami majd a fény keblére emel.
Vigasztalódni nincs erőm.
Legyen ma éjjel a halál a szeretőm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése