Just to deserve you

Igen ez még kell ide, ha már Ladies night van, és itt van nekünk Cher is, miért is ne lehet itt sokadjára Bette Midler a legjobb. Igazán kedvesek nekem ezek az énekesnők, mert annyi érzelmet mozgatnak egy-egy számmal, amit én csak próbálhatok egy kis verseléssel vagy bejegyzéssel.

To Deserve you

Same

Cher: We all sleep alone ( ha nem is teljesen fedi a lyrics)

We all sleep alone

Szükségem van a levegőre, mert anélkül nem lehetek az, aki voltam. Mondjuk az sem kellene, hogy olyan lehessek, mint annakelőtte. Csak szárnyakat akarnék, hogy elrepülhessek messze. Menekülnék lihegve, futnék. Nem fordítanék hátat, mert rettegés mi mögöttem van, a csend felemészt és a zaj eltemet. Kérhetek csodákat, és nem mindennapi dolgokat, de nem tehetem, mert azok majd odafent lesznek. Bizonyosan az égben már egészen könnyű dolgunk lesz. Szárnyalhatunk kedvünkre, ülhetünk a felhőkön, és játszhatunk a napsugarakkal, amik a talpunkon visszaverődnek.

Végtelen ez az űr, amit érezhet az ember a léte fogságában. Valóban a testbe van zárva a lélek, mely álmodozik a szabadságról. Csakhogy a testet szolgálni kell. Etetni, ruházni, állandóan a kedvét lesni, mert álnok teremtés. Mikor jön minden halandó életében az a gondolat, hogy nem is erre a világra való, akkor ez valami hasonló lehet.
Néha csak elfutnék, és mindig csak állnék. Hajt valami, amit vágynak is nevezhetünk, féktelenséggel és céltalansággal tűzdelve. Hajsza. Álmatlanság és harc. Miért akarunk ennyire mindig boldognak lenni?
Miért kell mindenben kiszolgálnunk a testünk, hogy mindene meglegyen? A lélek pedig, olykor megpihen és belenyugszik a helyzetébe, de sokszor szabadulni akar, levegőhöz jutni, amely az én hitem szerint majd csak odafent lesz. Nem sok választja az embert el ilyenkor az őrülettől. Hamis fogadkozások, hamis szavak. Ütközések.

Ma éjjel egyedül alszunk mindannyian, mint megannyi éjjelen, mert így lettünk teremtve. Alázatosnak kell lenni, és megharcolni és várni.
Nem szeretek egyedül aludni, mert a testnek az üres, és fájdalmat okoz. Nem érzi a törődést, a boldogságot. A lelkem mindig egyedül piheg, és vacog, mert már annyira szeretne menni. Nincs ebben semmi ostoba és banális halálvágy, egyszerűen csak a paradoxon, mely által boldogok teljes mértékben nem lehetünk. Kevéske ideig csak.

Vágyom mindenre, ami csak örömet okozhat. Feszeget az önsajnálat, de ugyanakkor akár boldognak is mondhatnám magam. Talán Kundera megmondta a legközkedveltebb könyvében, hogy a lét elviselhetetlenül könnyű, és ezzel egy ember nem tud mit kezdeni.
A lélek pedig csak álmodik és szárnyal, mert könnyekben kap levegőt, és kicsordulásukkor érzi, hogy nem ez lesz az igazi. Végtelenül szeretek, és végtelenül nagy Harcban állok. Mint mindannyian.

Ma éjjel egyedül alszunk, mint megannyi éjjel.
Szépséges arc fekszik mellettem a párnán,
Én csak a régi vagyok, ölellek, és ölelnek,
Számodra én vagyok a teljesség és te is nekem,
Arcunk összeolvad, pillanatok műve,
Nincs bennem már több levegő,
S ez így marad...talán
Örökre.

Oh Father

Mindig felnéztem rád, mert szilárdan
Álltál emlékeimben és távollétedben
Sem ingott meg a rólad alkotott kép.
Határozott lépteid kíséretében látszik
Minden kellemesnek és újnak,
Szeretetem nem győzőm mutatni,
Szülő apám vagy, aki egészen egyedi az én életemben.
Védelem kell nekem, tőled
Kapom, és nem engedem,
Hibákat követett el az,
Aki nem nálad keresett vigaszt,
Látok újból, és csak szépeket,
Szeretetem irántad a végtelenbe veszett.
Ajándék az élet,
Melyet neked köszönhetek,
Talán már semmitől sem félek.
Születésnapodra bő áldást kérek.


Nagyon boldogat drága Mircuskám!

Love story or will be that

Ez már teljesen képtelenné vált X fejében. Foglalkoztatta valaki, nagyon sokat gondolt rá, minthacsak neki ígérték volna az illetőt. Pedig korántsem. Különlegesség keltette fel az érdeklődését, valami teljesen elérhetetlen és délibábszerű. Nem is a külseje tetszett neki a legjobban. Az amúgyis csak múlandó, és képlékeny, minden apróság változtat rajta nap mint nap. A belső részben foghatta meg valami, ami teljesen megmagyarázhatatlan. Az érdeklődése nem testi jellegű volt csak, megismerni akart, hosszú és nyílt beszélgetéseket tervezett. Félelmetes ez az erő, melyet nem lehet embernek uralni. Mely csak jön és leteperi az embert, megfosztja önmagától, és máshogyan formálja, mint ami elvárt.
Várni fog, avagy kellene. De minek is? Biztosan esélytelen a dolog, mintha cápát akarna a hátán cipelni a Nagykörúton keresztül minden nehézség nélkül. Félelem igen ez fáj. Hogy nem lehet megkapni, hogy másé lesz, hogy elveszti szem elől. Az élet kegyetlenséget gyakorol ilyenkor, és az ember, mint a hisztiző kisgyerek, csak leveti magát a földre és tombol, és nem érti miért nem, hiszen teljes mértékben megérdemelt lenne. Csakhogy a nem erősebb bárminél, a korlátok szilárdabbak a dolgok és emberek között, mint ahogyan ezt egy hősszerelmes gondolná. Nagyon vonzó az ismeretlen, mikor még csak körvonalakat látunk magunk előtt, és őrült vágyat érzünk arra, hogy megkaparintsuk. De nem lehet. Nincsen rá lehetőség jelenleg és egyáltalán.
X hadakozott. Nem találta igazságosnak ezen ítéleteket. Hagynia kell és továbbmenni, egyenesen a reális felé.
De kinek kell az? Az elérhetetlen iránti tűz erősebb és érdekesebb. Sosem fog ez megváltozni sem benne, sem senkiben. Izgalmas és fájdalmas és ez a kettős mindennél többet ér. Nélkülük az ember meghalna az unalomban.

.....

Stay together

Meg nem mondanám neked
Utoljára mikor szerettek,
Ahogy most, tökéletesen és szenvedéllyel teli.
Idejét sem tudom, mikor öleltek
Ennyire ragaszkodón, mintha minden percben
Elveszni látszana a köztünk élő varázs.
Nekem mások a napok, mert melléd érkezhettem
Most még így jó, hogy képzeletben,
És szerethetlek,
Annyira, amennyire embernek lehet.



Mellesleg a mai napi hangulatom, mert nagyon jó kis szám, az öreg Tina:

Keep me home

Tegnapi program és egyben ajánló: Kraak&Smaak fellépése az A38 hajón, mely még mindig a régi és javíthatatlan, nagyon jól sikerült. Igazán kedvelhető mixet kaptunk fél2től egészen hajnal fél4ig, volt benne minden, amúgy breakbeat módra, némi jazz-es hangzásokkal, és egyéb fűszerekkel. Nyáron ők szerepeltek a Volt fesztivál menüjében is, de mivel azt érdeklődésem hiányában elmulasztottam, így kapva kaptam ezen. Igazán kellemes péntek éjjeli menedék volt és szórakozás.

Filmajánlóm nincsen, hacsak nem annyi, hogy óva intek mindenkit, aki tervezi, hogy megnézze a sokat futtatott Alkonyat című tini eposzt. Számomra rettenetesen sablonos a vámpírsztori és vontatott. Node talán ez kell napjainkban. Szerelmetesen képtelen, és ostoba árnyékharc viszonya. Még mindig tartozom magamnak Almadovar-ral.

A fentieken kívül magánéleti történés, hogy ismételten van net a tarsolyomban, tehát ebből következik, hogy több kisebb-nagyobb bejegyzés lesz majd. Elvégre december közeledik vagy mi. A lakásunk mellesleg egyre szebb, tehát minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk szerény hajlékunkba, főként azokat, akik még nem látták.

Utazásos epizóddal zárom magam, nemrégiben volt szerencsém Madridba utazni pár napra, mely úgy volt tökéletes ahogyan. A város mozgalmasan és néhol gettósan csodálatos, a spanyol nyelv továbbra is gyönyörű, a déliek nagyon kellemesen vendég szeretőek és egészséges színűek, a Prado és a híres Thyssen-Bornemissza múzeum elmondhatatlan, a királyi palota pompázatos, a stadionok monumentálisak, az élet minden éjjel pezseg. Nomeg nemkülönben a híres tapas falatkák igen ízletesek.
Utóbbi bejegyzett múzeumban vásároltam két posztert, egyik Salvador kedvencem Dali a másik pedig Joan Miro szintén favorit, melyeket itthon horror áron sikeresen keretbe foglaltattam, ajánlom megtekintésre, aki szeretné.

Kellemetes weekendet kicsinyek.:D

A long long time ago...

Mitagadás rég nem irtam ide semmit. Pedig állandóan gondolok rá, de a nagymamám halála óta nem vitt rá a lélek.
Szép hetet mindenkinek, mesét, álmot, mámort!