CEve

Minden kedvesemnek NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT, szerettekben gazdagot, és sok-sok együtt töltött időt!
Elvégre a lényeget is ki kell mondjuk, éljen a harmónia és béke, mely közöttünk árad ilyenkor és remélhetőleg mindig. Ez legyen a legfontosabb. Ajándékul add magad, békével és imával, szeretettel a szívedben. A többi csak felszínes krém.

It was 28

Megint csak eljött, és meg lett koccintva, ahogyan kell, drága barátaimnak köszönet, csók a családnak.:D

Sun to me

Csak eme hétvégére küldeném, csak Neki, csak Nektek, csak magamnak.:D


Faithless.
Sun to me.

Destiny kills and repeat'in

Sóhajok és sikolyok között fekszem,
Álmomban is csókokban növekszem,
Erős kézérintések elvesznek mögöttem,
Lepedőgyürte sikátor a testem.

Vágyam elszabadult, testet öltött,
Haldokló fénye felerősödött,
Végletekben kelek,
Új tusákat élek meg.

Halomra ölök minden hajlatot,
Elpusztítok apró-ismeretlen zugot,
Féktelenség a nevem,
Suttogó harcok árulják a nevem.

Disturbo?

Megjöttem életem legelső Dél- Olaszországos túrámról. Bariban voltunk drága barátnőmmel Luszikával, ami úgy volt jó, ahogyan.
Láttunk óvárost, Adriai-tengert, kikötőt, várat, hatalmas óceánjáró hajókat, rengeteg finom olasz ételt ettünk, éreztük a tenger illatát, és fürödtünk az olasz kultúrában.
Igen, igen a pizza még mindig a klasszikus vékonyságú, a rizotto az alap, a pasta a legfenségesebb, sikeresen befogadta a gyomrom a tengeri cuccokat, sétáltam eleget, és kivettem a részem a sokat áhított siestából.
Rá kell jöjjek, így Spanyolország és Olaszország után, hogy nekem nagy kedvencem a déli kultúra mindenestül. Valamennyit sikerült olaszul is elsajátítani, így hát Il conto puor favour avagy Arrivederci.:D
Szépeket!

Monster Gaga

Nos igen szerencsémre, így utólag megerősítvén magamat, láttam a budapesti koncertjét Lady Gagának, ami igen jól sikerült, ez meg az ő szerencséje.
Egyben volt, hangzásra, élőben nagyon tud, tiszta és erős hangja van, nagyon barátságos és kedves teremtés, kicsit utánozza imádott Madonnámat, de még fiatal, valakit ugye kell, a zongora használat csillagos ötös, a Teeth-et pedig csak ide és csak most, mert az egyik legjobb volt. A slágerszámokért nem voltam oda, a többi csodás volt.

Shoot to shut

Nem érzem a tagjaim, zsibbad minden
Bennem, ahogyan szétnézek féktelen
Fények múlnak ki végtelen.
Utakon járok, melyek hervadó pillantásukat
Megosztják velem,
Titkos szeretőm az éjszaka,
Maga a félelem.
Nehezek a pillák, alvatlanságuk
Megalvadt vérként szárad arcomra,
Szűnni kezd egy érzéscsokor, halvány
Halomban integetek saját magamra.
Képzetek keringenek, ismerős vagy,
Csak sosem ismertelek.

Birthday 88.

Boldog szülinapot drága Nagymamám egyenesen az égbe!

White army

Kosztolányi Dezső:
Mérgek litániája


Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
csendben susognak hozzám, mint a sír.
Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
akár a gyémánt, a rubin s zafir.

Az ópium volt első ideálom,
az álom, az én altató arám,
csak rám lehell és az enyém, mi drága,
enyém lesz Kína, Tibet és Japán.

Lihegve néztem ódon patikában
az atropin megcsillanó levét.
Bús kedvesünk szemébe álmokat lop,
s sötét szeme az éjnél feketébb.

Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,
mert vézna arcunk tőle gömbölyül,
és éltető rózsás lehelletére
az élet és a halál leng körül.

Fejfájasztó homályos délutánon
az antipyrin-hez esedezünk.
Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül,
és óriási lesz pici kezünk.

A koffein komoly, nyugodt barátunk,
mélységek kútja, bölcsek itala.
A veronál vén gyermekek dadája,
a morfium az örök éjszaka.

A nikotin zavart füstfellegében
keleti lázak fátyola remeg.
Az alkohol gyógyítja életünket,
ezt a fekélyes, óriás-sebet.

Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
ha bánatoktól bong a beteg éj:
az éjjeliszekrényünkön alusznak,
és hallgatásuk is zokog, zenél.

Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind,
olyan kicsik és mégis oly nagyok.
Oly mozdulatlanok. S faló ölükben
egy túlvilági lángvihar ragyog.

Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.
Komor nevük imába foglalom.
Rettegve, félve rejtem el a titkuk,
mint átkomat és örök bánatom.

For a day

Köszöntök minden kedves Orsit e napon, de legfőképp kishúgomat és Pupákot. Előre pedig, ha már a felköszöntéseknél tartunk, Babit a szülinapja alkalmából.

Nekik:

Endless heart

Végem van, ha nem történik valami megfoghatóan megfoghatatlan. Új ízek hatalmában akarok még élni, nem csak remélni.
A legrosszabb, hogy halkan veszem a levegőt. "Kérem a köpenyem."

Wake me up when september ends

Need a rain to wash away our bad luck

Hallgatag vagyok mostanság, mert hiányod
Teljesen elpusztított,
Új nemzedékké nevelt a kísértés,
Hajnalban majd szeretek, ha tudok.
Vigyázva lépek,
Rohanok, ha kéred,
Sosem ismertelek,
Féktelen e véglet.

Selfish sexuality

Mondd, hogy jó és még akarsz,
Mondd, hogy soha többé-semmit,
Mondd, hogy álom vagyok és vad örömöt vágysz,
Mondd, hogy végtelen a gyönyör.
Végem van a karodban, meghalok,
Élve megölnek élveteg sikolyok.

Súgd, hogy most ne hagyjalak magadra,
Élvezeted élénk tüzében,
Súgd, hogy szükséged van ezekre a pillanatokra,
Tetszel a szeretők szerepében,
Kérj, hogy csak neked daloljak,
Beleleheljek minden rejtett hajlatba,
Sebeidbe mélyén fakadjak,
Beleölöm magam minden gondolatodba.

Kérd, hogy vad legyek és még odaadóbb,
Hogy kinyújtsuk a napszakot,
Amit választottunk, lopva-félve,
Mások elől elrejtve, égve-kérve,
Mert sosem lehet vége.
Szánakozva tekintve minden szégyenre,
Mi az éjbéli hajnal sötét szeretői,
Időt szánva a kapott szépségre.
Lihegve mondd,
Fájva kérd,
Álmodban súgd,
Sosem lesz vége.

Take me to the another day

Mámoros napok kellenek, és kellettek,
Sodródom a jéghideg árral,
Magamban, bolond módra, nevetek,
Megküzdök kisebb-nagyobb változással.
Utakat tévesztek, és elkerülöm
Magam, ebben a céltalan csatában,
Mindent adok, de nem kapok
Érzelmek hiányában.
Véges a szerepem,
S mint a gyerekkori félelem,
Elönt a végtelen
Érzés, hogy nem kellek már,
Hogy csak kis ideig maradhatok így,
Csókok üres kongása vár;
Nem kell a tiszta pillanat,
Port eszem és azzá válok
Szempillantás alatt.

Funky

Minden kedves blog olvasónak szép hetet kívánok!

Hope and glory

Az előbb kirázott a hideg.
Félek, hogy meg sem foglak ismerni
Amíg élek.
Akkor pedig minek?

Melody a.m.

Enyém lehetnél, mert csoda kis lény vagy,
Mert kellesz, mert szeretnélek.
Magamba ágyazlak, óvnálak, védenélek,
Húsom lenne búvóhelyed, ahonnan nem engednélek.
Várni kell még mire felkel a nap,
Mire biztató szelek támadnak felőled,
Addig maradok álmatag,
Most nem veszthetek.
Melódiákat hordoznak a tárgyak,
Végtelen a tér, ami megnyílt,
Ez csak növeli az esztelen vágyat,
Engem óv, téged megszépít.

Else

Végre felcserélte álmatlanságát újdonságokra,
Mert nehezen, de erre volt hívatva.
Hangosan kiáltott, mintha mindenkinek mondaná,
Mert jólesett neki, és tudta,
hogy ez egyszer minden beteljesülhet,
Ha hagyja létezni, azt
Ami mindig is az övé volt.

Love etc

Nos a mostani kedvencem a Pet shop boys legújabb mixbe öntött dalocskája. Igazán jót lehet vele utazni. Szép pénteket mindenkinek!

Rain

Home

Nehezen viselem az egyedüllétet, de ugyanakkor nem is annyira fárasztó, és végül is nem sebez, mint az, mikor valaki mellettem van.
Körülöttem kapcsolatok és szétvert frigyek körképe, és nem tudom melyikre vágyom igazán. Haldokló lelkem és szívem már szinte hitetlen abban, hogy találhatna valakit, aki ezen a világon boldoggá tenné, mert kicsit is betöltené az űrt, melyet ez az ostoba és céltalan lét okoz, avagy a világ, amiben élni vagyunk képtelenek.
Otthonom a hitem, erős váram, melyhez bármikor fordulhatok, ha félek, ha kétségeim lefejtik rólam az utolsó réteg húst is.
Képlékenység miből várat épít az élet és ez a kapcsolatok alapja is egyben.
Nehezen viselem az egyedüllétet, de a hazugságot még nehezebben.
Otthonom lehetsz akkor ha megismersz, ha megismerlek, és én tudni fogom a kuckóm befogad és hitem erősíti.

Inception

Mostanra sikerült egy igazán jó filmmel elkápráztatni a mozirajongókat. Örömmel tudatosult, hogy igen, van még, amiért érdemes vászon elé ülni.
Leonardo Dicaprio megint tiszteletreméltó szerepben, bár kissé emlékeztet a figura a Viharszigetben ismertre.
Mindig is kényes és vitatott területre evezünk a filmmel és a rendezővel, aki bizonyított a Dark Knight kapcsán is, a tudatalatti és az álmok világába.
Vajon meddig lehet elmenni eme különleges szerkezettel az emberi agyba, lehetséges-e produkálni azt, hogy valaki megváltoztassa a születő gondolatot az elmében, tehát álom az álomban három szinten is?
Látványos képek, tehetségek suhannak, rendkívül érdekes a probléma felvetése, és közben folyamatosan konstatáljuk, hogy igen jó filmet látunk.
Melyikünk az, aki minden álmára emlékszik, avagy nem foglalkoztatja ez a téma?
Ilyen ember valószínűleg nem létezik.
Az álmok döntő szereppel bírnak, pszichiátriai terület és irodalmi fellegvár.
Pontosan ezért ajánlom, bár néhol kissé vontatott, de igencsak kihagyhatatlan.

Sziget 2010

Nos, rövid értékelés következik az idei Sziget fesztiválról.
Mivel én kettő és fél napot töltöttem kint, így relatíve tudom csak megítélni hogyan is alakult, de azért próbálok kritizálni.

Az első nap fellépőit nem láttam, szerdán nagy siker volt állítólag a Gwar és a Ska P, nem különben Sander vaan Dorn is.
A második napban sem vettem részt, ahol a Faithless adta a legnagyobb bulit.
Pénteken már volt szerencsém megtekinteni, azaz belehallgatni a Gotan Projectbe, mely teltházat produkált a Party aréna falain belül, majd egy kis Thirty seconds to Mars, ami hagyj ne mondjam nem fogott meg, illetve ezt követően nemsoká ránk szakadt az ég, és egyenes út vezetett vissza Adam Beyerre, aki ott és akkor vitte a hét elektronikai fellépésének legjobb díját, majd Hot X, aki szintén nagyon jót játszott.
Szombaton fél napoztam, azaz csak az Infected Mushroomra mentem ki, majd utána Danger nevezetű dj forgatta a lemezeket, de ez felejthető volt.
Vasárnap a Kasabian alakítása nem volt nagy szám, ellenben a Muse megint bizonyított számomra, hogy szeretem ezt a fajta zenét is, frenetikus előadást nyomtak, kényeztették a közönséget, utána megint eső, megint csend, és jött Timo Maas, aki kissé öregesen játszotta a régi progressive-et, de nem rosszul, Slam Jr-t pedig már nem tudtuk megtekinteni, mert elfáradtunk a tipegésben.

Viszlát kedves Sziget fesztivál jövőre.

Supermassive blackhole

Hát tényleg lehetetlent kérnék,
Vagy valóban örök sötétség borult ránk?
Árnyak kisértenek, lépésről-lépésre közelít
a vad és mindent elemésztő átok,
Mely sötét lyuk formában kitárja elém magát,
De most talán már tisztult a tekintetem és idők során
Felismerem.
Ő az.
Zuhanó, koromfekete magány.

Moloko foeva and more

Moloko: Familiar feeling






Moloko: Indigo







Moloko: Pure new pleasure seeker








Moloko: Mother








Moloko: Forever more








Moloko: Lotuseaters

All the lovers

Zenék simulnak bőrünk alá, közös dallamokban
Elveszünk, és hitetlenkedve figyeljük,
Ahogyan egy érzés magának utat tör, és makacsul-
-ádázan megtart, mintha sosem esett volna bántódásunk.

Pedig ritkák ezek az idők, és nehezen hisszük,
Hogy valóban elérkezhet már itt is a teljesség,
Mert csak pillanatok ösvényén járjuk ki a
Boldogságot,
Eltűrve minden hazugságot,
Mely korábban megbántott.

Szeretők leszünk, mindenben újat és szépet keresünk,
Újak leszünk, félelmet nem ismerünk.
Lágy melódiákat hallgatunk,
A másik lesz minden mozdulatunk,
Örömtüzek gyúlnak szegletekben,
Ahogyan tökéletes vagy a másik szemében.


Nekem pedig teljes a pusztulás,
Vinnyog rám az elmúlás.



Kylie zeneileg ismét kellemes Aphrodite c. albumáról:

The girl with the dragon tattoo

Vannak filmek melyek ha ülepednek az ember agyában jobbnak tűnnek. Nincs ezzel másképp a sokak által piedesztára emelt Tetovált lánnyal sem.
Megmondva őszintén érdekes a benyomás, nyomasztó érzések viaskodnak, érdeklődés a folytatás bármely kockája után, olykor az erőszaktól megcsömörlötten mérlegelni, percekre meg vontatottságra gyanakodni avagy elcsépelt momentumokra és cselekmény sorokra.
A tetovált lány könyvben inkább jobban sikerülhetett, ahogyan ez lenni szokott oly sokszor, de mindenesetre el kell ismerni a svéd rendezőnek, hogy korántsem egyszerűt alkotott. A rendezés, az operatőri munka kiváló, jók a vágások, hangulat és fény harmonizál, de a történet olykor kissé de javu érzést hajt.
Adott a titokzatos múltú tetovált és meglehetősen bizarr hölgyemény, aki felett gyámja rendelkezik, melyet kikötözős erőszakkal próbál megoldani, ámde az élet vele is igazságos lesz, ott van a mi himlős arcú meglett férfi korú újságírónk, akit csőbe húzván elítélnek, de még mielőtt börtönbe vonulna felfogadja egy 40éve nem nyugvó öregember, aki családi tragédiát igyekszik felgöngyölíteni az úriemberrel jó pénzért. A tetkós nyomoz és hakkerkedik a firkász után, mígnem együtt keresgélik az eltűnt 16 éves leányzót, aki meg is kerül kissé unott csavar módra.
Sok az erőszakos jelenet, túlzás, a tetovált lány nagyon tehetséges, de érthetetlen és korántsem élet szagú utat jár be a történet alatt, a mindenképp szeressünk egymásba jelenetnél már valóban számoltam a popcornt, az idős megbízó példátlan családja és annak náci tagú zsidóölös múltja pedig kissé sok és tömény.
Nem rossz döntés, ha filmet szeretnénk nézni, de nem az év sztorija. Nem mellesleg elképzelésem sincsen mit is lehetne még adni a további két részben...

P.s.: A Sheltter Island alias Viharsziget viszont briliáns nézzétek.
Szépeket!

I love you Phillip Morris

I love you Jim Carrey vs. Evan love love love.
Olyan szépen játsszátok a homoszexuálist, hogy respect, mivel nem álomszerep.
Ámde Mr.Venturának szinte mindegy, hogy mit játszik, mert bizonyított többször is.
Tegnap este volt szerencsém végre kimozdulni Luszival, és megtekinteni eme filmet.
Nem a legjobb film 2010, de nem rossz. Csavaros csalások, megrendezett aids betegség, minden hanta boy módra hazugság, és közben az élet sója szőkén vigyorog.
Aranyos egy jó adag melegmázzal és börtön románccal.
Nézzétek.:D

Give it up

Küzdelmekkel telve keresem a mentőutat,
Mely világosan kiment majd innen,
Hogy többé ne emlékezzek, ne lássak,
Legyek újból kőszívű, hideg, üres vágyakkal teli.
Most még nem jó, mert becsapva nem találom a helyem,
Megannyi álca rejtekében élek,
Csak annyit tudok: Félek.

Memories

1.

Hosszú percekig ültek némán egymással szemben. Nem szólt egyikük sem, csak meredt a távolba, néha egymásra pillantva.
A közös szerelmet siratták így telve fájdalommal, de már nem élénk érzelmekkel. Kudarcot vallottak egymásnak. Persze nem egyszerre történt a kiszeretés folyamata. Egyikük már egy ideje érezte, hogy nem minden a régi, csak szárnycsattogtatás van, mégis vakon ígérgetett és hazudta, hogy talán majd egyszer, valamikor, soha, a napokban. Másikuk nemrégen szembesült azzal, hogy már nem is kell a másik, csak retteg a ráváró egyedüllét terheitől, mert egy időre a szíve üres fog maradni.
Egyikük már talán választott új párt, a másikuk nem tudja elképzelni, hogy bárkivel is lehetne, azonban a megkönnyebbülés is eljöhetett számára, mert már a vele szemben ülővel sem.

2.

Másfajta gondolatok csatáznak már, mint azelőtt. Itt a végső búcsú ideje, és ha kell majd sokkal később a felejtésé is. Mivel mindennek vége van egyszer, így ennek is, főleg úgy, hogy két egymáshoz nem illő emberről van szó.
Nyoma sincsen már a tűznek, végleg ki lett fárasztva, és hamu maradt a helyén, holott nem gondolta volna a másik, hogy ennyire hamar bekövetkezik ez a kegyelmi állapot. Érdekes az ember szíve. Volt már a másikuk életében olyan, holott csak egyszer, hogy nem tudott valakit elengedni, és ennél is ezt hitte. Egy ideig így is volt, de nagyon hamar lecsengett. Örült ennek.

3.

Más utak következnek mindkettőjük számára, mert már nem lesz közös csomópont. Olyan rémes valahol, hogy szerelem után, avagy ki tudja az volt-e, mindez füsté válik. Ködbe vész, mert ezek szerint mégsem volt annyira erős, az érzelmek kihűlése ennyire hamar ezt bizonyítja. A másik a szíve mélyén boldogságot kívánt volt kedvesének, de talán legfőképpen saját magának, mivel megérdemeltnek érezte. Majd. Most pedig nyitott szemmel kell járni, és észrevenni minden apró szépet. Újra indul a kör, melyet mindenki annyiszor lefutott már. Egyikük útja erre a másikuké arra. Így van ez rendjén, az össze nem illő emberkék újra másik felük keresésére indulnak. Elengedni pedig mindenkor tudni kell, bölcsen és szabadon.

Berlin calling vs Transsiberia

Mostanság volt alkalmam beszerezni mindkét film remeket, és mondhatom nektek kedves blogvadászok, csodálatos élmény volt mindkettő.

Transzszibéria


Frenetikus, nem a szokásos és unalmas thriller. Egy házaspár jótékony célból nyerve az ihletet útnak indul a híres vonattal Szibériába, méghozzá amerikai párként a messzi Oroszországba. Extrém ötlet, nem számolva egy-két "nehézséggel". A férfit alakító nagy kedvencem, Woody Harrelson, megint leteszi az asztalra minden színészi tudását, mert kiválóan játszik, nem is akármilyen karaktert. Szemben a néhai vadóc feleséggel, ő maga, értelmiségi, szelíd, szeretetre méltó lény, aki oroszlánból csinál kezes kis bárányt a felesége személyében, aki régen börtönt járó, drogos lányzó volt. Hát igen a szerelem. A naivitás összehozza őket egy bizalom gerjesztő párral, akiknek férfi tagja nevesül Carlos, jó kis spanyol, és nem is annyira helyes srác, mint az később kiderül. Kézműves kis pufók orosz babákban csempészi a heroint, mely nem is annyira egyedülálló a vonaton és a vidéken, illetve Woody egy vonattal való fázis késése miatt, majdnem feleség megkaparintó is, ámde megöletetik az exvad feleség által egy kietlenebb vidéken, miközben a spanyol barátnője, mégsem akar annyira spanyol kedves lenni. Mindez még nem elég, jönnek a nyomozók, a babák a szenvedélyesen fotózó feleség táskáját nyomják, akik eddig jók voltak rosszak lesznek, és minden nagyon-nagyon hideggé válik az időjárással együtt.

Alap. Nézze meg mindenki, aki akar valami kevésbé elcsépelt hajszát látni.



Második ajánlatom: Berlin calling


Paul K. élete aki itt Icarus Dj-lemezlovasként, a drogok színes skáláját teszi magáévá kockáról-kockára- A-tól Z-ig, minden van, és persze jön az elvonó is vészesen, egy szokásos kenjük a tojást az abroszra elit szállodában reggeli után. Van nekünk némi lánykedvelő beütéssel barátnőnk is, szigorú kiadónk, akinek a hadiszállását is tönkreverjük alkalmadtán ketaminnal telve, van idegesítő pszichiáter is, kántor nem így neveltem a fiam apuka, node van házidíler, aki atom extasyt töm belénk, ami már inkább hallucinogén. Szex drog és elektro. Ez a jelszó nem ebben a sorrendben, és eközben a jövő héten a Soundon is fellépő Paul ütős zenei összeállítása.
Nem drogprevenciós film, nem is szívderítő olykor, rosszabbra számítva mindenkinek ajánlom, aki nem ismeri Icát a ketamin királynőt, avagy nem döngetett már bekólázva tömegwcben, de happy endet adtak, tehát még sírni is lehet.

Joke and always I wanna be with u

A mai ajánlatom viccnek és szépségnek, illetve mindig ezt énekelik nekem a karaoke-s kollégák zárás tájékán, nagyon szeretem bár ebben a megoldásban rettenetes.:D

Erasure: Always







És normálisan, mert szeressem:

Festivals, summer, fun- recommend list

Kedves barátaim íme az általam preferált fesztivál szezon, és az abban szereplő zenei karok.:D

Volt fesztivál

Sopronban mely festői határszéli hűség szobor megkezdődik az idei fesztiválszezon. Itt is láthatunk majd neves előadókat, olyanokat főként, akik már gyakorlott fellépők kis hazánkban. Mindenesetre még mindig meg kell nézni a rendezvény egyik legnagyobb nevét, a Massive attack-et, akik önmagunkban viszik az egészet. Rajtuk kívül a Prodigy rosszalkodik sokadjára, illetve aki újdonság az maga Billy Idol, akinek a Rock the cradle of love című számát rommá sikerült hallgatni klipestül gyermekkoromban. Na igen, őt érdemes lenne megnézni. Elektronikás oldalon ott lesz a jó öreg Andy C, aki vezető név a zenei kategóriában, Ed Rush, aki szintén sokat volt már nálunk, de annál jobb bulikat csinált, Stamina Mc pedig azt hiszem hozza a megszokottat.

Balaton Sound

Na itt kell csak igazán kapkodni a fejünket! Számomra idén a vezető fesztivál, a zenei kínálatot tekintve. Kezdésnek a Pet shop boys-sal, akik kötelező meleg résztvevői a rendezvénynek, Go west jeligére, na aztán egy Klaxons következik, ami önmagában is nagyon jól hangzik. De csak pár nevet, akiket érdemes megnézni: Chemical Brothers (akikről a Sziget fesztiválon lemaradtam Cesaria Evora miatt, de megérte, na majd most), Jamiroquai, akiknek nálam szintén története van, ugyanis mindössze állapotom adta nehézségek miatt Koko mackóval a Szigeten csak a Cosmic girl c. eposzra emlékezünk, és ott van David fuck me I am famous Guetta, Carl Craig, Sven Vath sokadjára, Paul Karlbrenner Berlin calling felkiáltással, John Digweed és Hernan Cattaneo, 2many dy's, a jó öreg kötelező Pendulum live és az én felsorolásomban legvégül Muzzaik, aki tavaly kellemesen zárta szettjét a nekem igen kedves What else is there-el. A többi nevet is ideírhatnám, de képtelenség, csak győzzük energiával.

A tokaji Hegyalja fesztivál

Igen, bár messze van, de akkor is vannak csemegék itt is. Jön a Groove Armada, itt lesz a Kraftykuts és Goldie barátunk, akinek legutóbbi szereplése kissé unalmas volt.
Még mindig lenne kedvem tombolni a Freakshow-ra szóval, ha nem lenne rokkos a fő vonulat és nem kéne lassan útlevél akkor el is mennék. De Róz baba ott lesz.:D


Part1- Agárd

A másik best of előadós fesztivál. Elsőnek Sean kedvencem Pál, bombasztikus Shaggy, Nelly Furtado aki férfievő, Tocadisco legjobb és felemelőbb, Inna aki felejtős, és nagyon kíváncsi leszek John Dahlback-ra. Nem mellesleg a Velencei- tó nagyon kedvenc a Balaton mellett, a táj kedves, nincsen messze, és KriszRosinante is közel van.:D


Sziget

Az idei legnagyobb csalódás, silány előadókkal, kivétel Faithless (bár lassan többet voltak, mint a Groovehouse), Gotan Project vs Adam Beyer, na ez az a nap, amire ki is megyek Gentleman-nel karonöltve és Mars-ékkal. A többiek felejtősek úgyismint Ironmaiden, Papa roach, Muse...mind unalmas már, és fázis késésben vagyunk. Jó rendben a Muse ok, de lehetett volna több újdonságot hozni. Csak hát a Sziget az Sziget, egy napra mindig ki kell menni, mert egyedülálló. Jucussal szerintem ki is megyünk Luszit közrefogva a pénteki napra. Mellesleg a nagyszínpad programja silány, elektroarcok sem sokan vannak, esetleg Sandern van Doorn, aki önmagában kevés, és egy-két világzenei nagyság. Régen jobban ment a szervezés gyerekek.


Kellemes nyarat mindenkinek!

Americano

Csak és kizárólag, mert nincsen jó kedvem, és ez a szám nagy kedvencem a jazz műfajból, nemkülönben a Mr.Ripley is.:D

twilight

Na igen mai nappal kapható a 2. része az Alkonyatnak dvd-n, illetve meg lehet vásárolni a 3.kötetet könyvben.
Ez aztán az üzlet. Főleg mert 6 részes a dolog. Vámpíros-farkasemberes love story, és kaland játék kockázat.
Mindenesetre respect az írónak, mert megint csak a semmiből teremtett pénzt a történettel, amit elsőre magam sem kedveltem, de másodjára nagyon megtetszett. A sztori nem túl csavaros mondjuk, a szereplők néha kicsit bugyuták, de ettől még izgalmas rejtélyekkel teli vonulata van a kalandoknak. Harry Potter sikerszagú a dolog, mint említettem megérdemelten.
Úgy tűnik manapság ez a divat, minden befejezetlen tele van folytatással. Mintha a mindennapi életünket példáznák a filmek és könyvek, sorozatok, amik önjelentésükben is ilyenek. Mindenbe belekóstolunk aztán félbehagyjuk, vagy hirtelen és elnagyoltan lezárjuk.
Temérdek hollywoodi szuperprodukció kecsegtet most többrészes tematikával. Még ha nem is annyira volt jó az első rész, a többit akkor is megnézzük, mert hiányérzetünk lenne ha nem tennénk. Hatalmas marketingfogás. Lásd a foci vb ideje alatt is tombolva szárnyal a filmipar. Mindegy mi az esemény, folytatás következik...

Sex and NY episod 2. Samantha rocks

Bárkit kérdeztem milyen ennek a filmnek a második része elmarasztaló véleménnyel volt róla, holott sokkal jobb, mint az első rész.
Ha akartok jókat nevetni, Samantha még mindig dögös klimaxszolós korszakán és a legjobb pasikon, akikkel van szerencséje összegabalyodni, Sarah Jessica Parker és férje ostoba játékán, az arab konzervatív világon, ahol nem ér óvszert mutogatni a piactéren, ha kiszóródik minden a táskánkból, egy jó karaoke-n, és/vagy a leszbikus dadán, no meg ott van Lisa Minelli is a buzi esküvőn, mint díva, akkor meg kell nézni a filmet. Nagyon jó kikapcsolódás a hétköznapokban. Kell az ilyen a léleknek.

Szép napot Nektek!

INFRAred - I'll find you 'cause I can see in the dark

Puszta tényként közlöm; szeretlek.
Érdekes dolgok zajlanak bennem mostanság,
Mert elfogadóbb lettem, és nem tombol már bennem
Az önsajnálat gyors tüze, mert elnyugodott a harag,
Vele pedig minden gyűlölt momentum.
Könnyekkel teli szememet letöröltem, és csak várok.
Várok, hogy beteljesítsed az álmom, ahogyan lehet.
Nem sürgetem az időt, nem táplálok dühöt már,
Csak tisztán akarok látni, és érezni.
Megérett bennem a szerelem, erősebb és nyugodtabb lett,
Csöndesen akarlak, bennem élsz minden elemeddel.

Puszta tényként közlöm; várva szeretlek,
Ha pedig úgy hozza az élet, te majd nem mellém kerülsz,
Mert nem választod az én oldalamon a szerelmet,
Meg kell értenem, mert ez a szerelem elengedő szeretet.
Melletted minden perc értékesebb azokból is, amik egyébként
Semmi különlegeset nem hozhatnának.
Álmokat cserélnék veled, lelkemet tárnám neked,
De a szerelem elengedő szeretet.
Befészkelem magam a szíved sarkába, hogy teljes lehessek,
Ha kéred betöltöm az egész élő-dobbanó teret.

Take the weapons up

Mindent elveszek, minden megmarad nekem,
Bekebelezek, elpusztítok, végtelen űrt engedek
Magam után, megtörök és felfalok, hányattatott sorsot
Okozok.
Végtelen szenvedés jön, jutalom mely a büntetés lesz,
Remegő, vággyal teli ajkak,
Könyörgő tekinteted odavesz.., pedig magad maradsz
Kegyetlen harcos maradok, aki egyedül táncol,
Leszek majd halál és születés,
Jobb ha nem látod.

Nem érdekel senki lelke, nem nézek többé a szemedbe,
Élhetetlen nélküled minden, ahogyan velem ezentúl lesz
Kegyetlen.
Fájdalom faragott belőlem évek óta teljes alakot,
Formált, edzett, majdnem megölt, de most erős vagyok,
Nem fog rajtam semmi, csak az idő, csak az képes majd
Tönkretenni.
Leköplek mindeteket, mert üdvösségem nem hozzátok,
Boldogságomhoz nem ért ostoba lelketek,
Csak kárt okoztok,
Tudom; utoljára szeretek.

Found a cure

No ez az, amit ma betettem, hogy sikerüljön kinyitni a szemem ébredéskor.
Szép napot Nektek!

Knee Deepen II.

Második fejezet.
A szerelem elvesztése, és elbúcsúztatása, mint mindig mint egy örökös de javu. Pedig azt hittem megőriztem, és most majd az enyém lesz, és lesz olyan kimondottan, hogy az ENYÉM. De nincsen, és ezt is be kell lássam. Nem mindig alakulhat úgy, ahogyan az adott időviszonyok között a szív érez. Nem kellene ebben a létállapotban haragot éreznem, vagy hiányt, önsajnálatot vagy önpusztításra való kényszert. Így kell legyen, mert belénk van írva a sorsunk, az utunk, és ezen a hasábon ahogyan a többin sem szerepel már ez az epizód. Belátás kell ide. Most beszélt az ész, a szív pedig csendben és összekuporodva didereg, mert nem melegíti az, ami idáig alapdobogást adott.
Haláltusáját vívja a lélek, annak ellenére, hogy megtanulhatná már a dolgok rendjét a világon. Elveszteni, integetni tanulna, de képtelen, mikor annyira sajog, és élesen fáj, hogy nem bírja. Feladni sem lehet, mert az életet kapta, és az ajándékot visszaadni nem illik. Ha gyermek mivoltunkra visszaemlékszünk, a szüleink biztosan tanították, hogy ha kapsz egy olyan ajándékot, ami már megvan avagy nem tetszik, akkor is illik örülni neki és elfogadni, és eltenni, mert az ajándékozó fáradozott vele, és nem szabad megbántani, nekünk pedig nem telik semmibe sem színészkedni szeretetből. Na igen, az élettel is így van, megjátszom sokszor, hogy örülök neki.
Pedig a csalódások és szakítások, búcsúk és keserű üdvözlések csekélységek csupán. Elfogadott, ha érző lélekkel és szervekkel születünk, hogy nem mindig habos és édes ami történik. Ez van, mert valamiért lennie kell. Nincsenek véletlenek, ahogyan a világra jövetelünk oka sem az. Küldetéseink különbözőek.

Igyekszem szépen gondolni Rád, és emberi mivoltomból a legapróbb rohadást is kiszorítani, mert valaha, ahogyan most is szeretlek. A szerelmem erőssége pedig megmutatkozik abban, hogy minden általad hozott döntést elfogadok. Most ez a küldetésem. Ez lett nekem szánva. Hideg vagy, mert a tűz melyet puszta létemmel tápláltam benned kialudt. Már hamvadni sem hamvad, mert elég eső esett feléd. Tudod a lobogó tűzet, mely észrevétlen és kúszva terjed, először igyekszel megállítani, megijedsz, hogy ezt nem fogod bírni, aztán elnézed, és megszokod a forróságot, és mire az ura leszel, addigra valami erő hirtelen el akarja veled oltatni. Akkor pedig a lelked fázni kezd a szíved roppan a változástól, mert dobnak rá akkora súlyt, amit hirtelen alig bírhatna el. Aztán mikor az idő kegyesebb lesz, és lassan, de ígérete szerint vonszolja magát, azon kapod magad, hogy másabb a terhed.
Körforgásszerűnek hat, pedig azt hitted, hogy veled ez többé nem történhet meg, mert az ingoványos talajt rögtön érzékeli a lábad. Nem így történik, és majd csodálkozol, és könnyes szemmel, ziláltan lerogysz, és teljes igazságtalanságnak véled felfedezni az egész átkozott rendszert. Pedig minden fogaskerék a helyén, és még táblák is jelzik az utakat.
A test is csak hozzád húz, mert minden éjjel-hajnal veled kötött össze, és a test téged ismer, és veled tud eggyé forrni, szinte undorodva mástól. Mikor már a test ordít, hogy szüksége van a táplálékra, megpróbálsz mást percekre közel helyezni magadhoz, de nem történik meg az, amit szerettél. Nem történik semmi senkivel jó ideig, mert a szerelem alattomos jószág, nem enged az emlékekből, lassan az idő topogása vet majd véget ennek is. Én pedig csak végignézem ezt, és egyre távolabb sodródsz, és én nem akarom. Üvölt a hiányod, és képtelen a közelséged. Csapda. De te nem az vagy, akit kiszednek ebből a béklyóból, te majd sok vért vesztve lassanként szabadulsz.
Ám vannak, akik egyet szeretnek csak igazán. Rá vetítenek minden futó és örökbe kapott képet.

Now enjoy

Most pedig szeretni foglak, órákra csak,
Mert kellesz nekem, hogy kerek legyen a világ,
Melyben be vagyok zárva, erőt veszek a lelkemen,
Lehunyt szemmel osztozom a gyönyörben,
Melyet eléd tárok, most.
Élvezd a pillanatok gombolyagját,
Mert nem maradok
Soká...

Deepwater

Ma reggel rémálmoktól gyötörve ébredt. Olyan furcsák ezek a visszatérő mozzanatok.
Mindig szeretett futni, ha rosszkedve volt és fájt az életbe épülő bánat, akkor kiment is futott jó pár kilométert. Egészen újjászületett akkor, és izzadva-szuszogva kevesebb teherrel ment haza, mint előtte. Amikor a test kellemesen terhelt, akkor a lélek is kicsit megnyugszik, és elterelődik a gondolat a fájdalomról.
Ez egy 'new kind of medicine' mindenki számára.
Lelki viharokat csitítani rettentő nehéz és szinte lehetetlen küldetés. Próbálkozott persze sajátmaga is különféle bódulatokkal, de percekre feledtette ugyan az aktuális a negatív érzeteket, azonban másnap ébredésekkor megmaradt az a kegyetlen érzés megsokszorozva, lesújtóan.

Talán ezért törekednie kell, mindig csak a jót észrevenni és szem előtt tartani. Minden emberi lény túlélésre született. Harcosok, akik sokat küzdenek, de vannak nyugodt pihenő szakaszok, amiket hajlamos önsajnálatból átlépni, ahelyett, hogy kihasználná, és erőt gyűjtene.
Az ókorban a spártaiak megszabadultak a gyenge és harcolni képtelen egyedektől. Lelökték őket a Taigetoszról, ezzel visszaküldve azokat az örökkévalóságnak, ami hosszútávon talán a zuhanó csecsemőknek kedvezett.
Ma már nincsen Taigetosz, csak a legendákban, ehelyett a társadalom tagjai lettek a gyengék is, akik életképtelenek, és ezeket el is tiporja az élet minden adandó alkalommal. Szinte szánalmas nézni, hogy az ilyen típusú embereknek mennyire frusztráló a léte, és mennyi gúnynak és csapdának vannak kitéve.

Futás közben, zenét hallgatott, és ez megnyugtatta, és csak a célra tudott koncentrálni, mert kitartó volt és következetes. Lihegve nézte az elröppenő épületeket, és tudta, hogy már csak ennyi és ennyi van hátra. Az adrenalin éltette, és az öröm másfajta boldogságot kölcsönzött azokban a percekben, mikor célhoz ért, hogy igen, megcsinálta, mert ezt tűzte ki maga elé.
A sport tényleg gyógyít, mert sikert adhat, és növeli az önbecsülést.
Ilyenkor nem támadnak a gonosz szelek, csak úgy van minden, és pörög.

Gyermekkorában imádta a vizet is, azonban a most felidézett emlékkor még nem tudott úszni, csak pancsolt, ameddig a lába leért. Nyaraláskor mindig ugyanahhoz a bányatóhoz mentek édesanyjával és kishúgával, és minden ilyen strandolós, együtt töltött délután örök emlék.
A Gondviselés azért jó, hogy van. Sosem tudta elfelejteni, mikor egy ilyen délután avagy késő délelőtt pancsolt a hűvös vízben, és próbálgatva a határokat, egyre beljebb ment, ameddig csak érezte a talajt a lába alatt. Ám ezek a tavak teli vannak gödrökkel, sosem sík a talaj, de ezt egy gyermek nem tudhatja, főleg nem akkor, mikor merészen határokat feszeget.
Ekkor elmerült, és hiába próbált szabadulni nem tudott. Fulladozni kezdett, és ismeretlen félelem fogta el, hogy ez most valami végzetes lehet. A strand és a sok vízben álló és fekvő ember között haláltusát vívott, és kétségbeesve akart kiáltani, ám a víz betapasztotta a száját, csak kapálódzott. Fényes nappal, egy zsúfolt fürdőhelyen ez szinte elképzelhetetlen, de a külső szemlélő, ha valaki egyáltalán figyelt, azt hihette, valami ostoba gyerekjáték. Kívülről biztosan kevésbé tűnt félelmetesnek, mint amilyen valójában volt. A kapálódzás-fulladás sem tart örökké, csak előjáték, a halál előtt, ám szerencséje volt. A semmiből tűnt elő egy középkorú asszony és egy rántással kiemelte a gödörből. Arra, hogy mit mondott, ha egyáltalán mondott valamit, nem emlékezett, de szinte csodás volt az egész. Megmentette, és mire felocsúdott, eltűnt.
Amikor a nyugalom jelei kezdtek megmutatkozni és kifele ment a vízből, a partra, ahol az édesanyja is volt, meglátta a húgát a víz elején játszani, már minden a régi volt benne. Nem számolt be a történtekről, csak az emlékezetében maradt meg, pedig még gyerek volt. A vizet sem utálta meg, sőt rá egy évre megtanult úszni is.
Küzdeni kell, ebből is látszik és még a vég előtt segít is valaki. Olykor.

Mélyvíz az élet is. Belehajítják az embert, aztán kezdjen vele valamit. Nem véletlen, hogy létező mondás, hogy "beledobunk a mélyvízbe"...
Remélte, hogy ha már kritikus a vergődés kiemeli valaki onnan, meg az is jó lenne, ha nem tűnne el utána...

Knee Deepen

Minden gondolatom te vagy, hogy mit csinálhatsz, hol jársz, milyen utakon érnek az érzelmi viharok, kik azok, akik megérintenek, megbotránkoztatnak. Hol lehet minden titkod, melyeket még magad előtt sem társz fel. Minden kell nekem belőled.
Telhetetlen vagyok, mert megérettem erre, mert már nem akarok mást, mint békét és nyugalmat, mint csak egy másik felet, aki összeilleszthető velem, és ha néha néhány ponton súrlódnak is az elemek, azokat is hajlékonnyá lehessen tenni, hogy könnyen egymásba épüljenek.
Mit is jelent itt ezen a földön mindez? Van-e másik életünk, amiben ugyanígy egymáshoz tartozunk majd, és veszélyekkel teli mezőkön viharok és villámok rosszakarva vágnak közénk, de mi kitartunk, mert több köt össze minket, mint szimpla vágy, és fiatal, feszes idomok csodálata, avagy anyagok,értékes papírdarabok birtoklása?
Nem tudni az idő mennyire kegyes, mert az egyik legnagyobb úr a világegyetemben.
Elhatalmasodik felettünk ahogyan múlik és a nagy homokóra melyben nem látjuk a pergő szemek mennyiségét, csak a szóródást nézhetjük lefelé, és aggódva tervezünk, szinte loholunk, hogy ebbe a folyamatba minden beleférjen.
Rengeteget vergődtem már és tudom, mert emberi létem kicsiny talpakon áll, hogy boldog akarok lenni, amíg minden szem le nem hull a mélybe.
Kivel akarok az lenni?
Ahogyan mindenki, azzal, akit én választok, akit én akarok minden éjjel és nappal, akit idealizálok, és álmaimban, melyek ha nem épp rémálmok, mindig szerepel.
Ez azonban ténylegesen utópia lehet, mert nem minden részünk passzol, és ezek egymáshoz igazodásához türelem kell, érettség, kellő tisztelet, és akarat.
Hinni kell benne, hogy ezek a súrlódó kicsi részek, egymás kölcsönhatásában válnak eggyé, nem pedig elhanyagolva még nagyobb kuszasággá, mely vélhetően haragból vagy nem, mással majd biztosan összeillik. Ami lehet, hogy igaz, de nincsen tükörsima felület, melyre kifogástalanul ránehezedve, egyszerre kényelmet találunk és fedezéket.
Én akarok benned össze nem illő részeket keresni magammal, és ahogyan az idő nagy kegyesen telik minél hosszabban, úgy alakulunk át egymáshoz, mint kísérleti kis molekulák. Zselés anyaggá kell tennünk a kiálló részeket, nem gumivá és nem is kövületté.
A kicsinyek már zsenge tipegő korukban kedvenc játékukká teszik az elemek sokféléjét, melyeket össze kell illeszteni, és ők addig rakosgatják, míg nem válnak eggyé a külön álló elemek.
Én is gyermek leszek, építelek téged és te engem. Mindannyian ezt kellene tennünk, de annyira otromba kis teremtmények vagyunk, hogy nagyon keveseknek megy.
Alázat.
Tisztelet.



To be continnued.....

Until it sleeps

Csak egy pillanatra ideteszem a fejem melléd,
Lágy az éjjel, és most biztonságban vagyok.
Odabújok szorosan, hogy hallgassam a lélegzeted,
Hogy ismét csak egy lehessek veled,
Minden aprócska mozdulatoddal,
Annyira fájsz, hogy nem tudom uralni,
Sír a lelkem, és nem tudom befogadni,
Amíg alszol, addig itt leszek veled,
Nem érzel már, nem hallasz,
Amíg mást karolsz át én csak nézlek,
Ha felébredsz elillanok,
Éjjel születek és hajnalban
Elhalok.

Velvet

Bársonyos bőröd kicserepesedett,
Miért engedted, hogy megváltozzak,
Ha aztán nem kellek?
Ragyogni kezd most a káosz,
Újra jönnek az értelmetlen szeretők,
Itt a vég, gyűlnek a felhők.
Pusztulat.
Kábulat,
Undor és kárhozat.
Mit keresek, ha kezem nem érint,
Semmi értéket, melyre annyira vágyom?
Hiányod üvöltése okozza halálom.

Sex and drugs and complications

Megérkeztem újból.
Az útra, mely nyers erőből származik,
A függetlenség szüli,
Halni készülök.

Sunshine and coffee cups

Látomások gyötörnek, hogy nem leszek és nem leszel
Az enyém, a tied.
Vágyakozva vonok újabb utakat magam elé, melyeket
Teljesítenem kell, ha majd eljött az idő.
Megbabonáz a távollét és együttlétek hullanak
Porrá, foszló emlékekké válnak, mert valami-
Valahogy kihullik szívemből, nem enged kalandok
Forró, ismeretlen kezei közé,
Mert ha rám fagynak, megmerevedek,
Újból féktelen és értéktelen leszek.
Vigyázok, hogy ne lépjek árokba.
Közelséged bőrömön ég, odabújnék,
ahol a legintenzívebb a végtelenség.
Elnézném a ráncokat, barázdákat, tavaszok telnek
A közös jövő pedig megcsókolja számat.

In memoriam Daróczi József

Nagypéntek

Ha az ember önkezével vet véget Istentől kapott életének az rettenetes.
A legnagyobb ajándékot eldobni magunktól, melyet valaha kaptunk, az egyetlen,
Mely terhes olykor, és küzdelmes, keresztekkel teli és siralmas.
Borzasztó tragédia, a feladás és búcsú nélküli elhagyása szeretteinknek.
Ott vannak ugyanakkor a boldog pillantok, mikor nevetsz és örülsz,
Minden apró pillanatnak, melyet az élet adhat, napsütésnek, esőknek,
Viharnak, barátnak, mosolynak, forró italnak télen, a víznek, egy régen látott szerelemnek, mely emlékeket ébreszt, élményszerű olykor minden és tökéletes.

Hústépő időket élünk, és keményen ellenünk dolgozik minden idő, minden ember, minden szöglet, minden nap olykor, minden pillantás.
Kicsiny talpunkat megvetni valahol és valaki mellett ritka kincs, és néha lehetetlennek tűnő utópia, melyet depresszív szenvedés követ.
Mindenki úszik és vergődve fullad, ismer könnyet, csatát, árnyékot.
Tudom, ott van a kérdés belső részünkbe ágyazva, mikor nehéz,
Mi van, ha véget vetek ennek?
Miért is lenne értelme bárminek is?
Miért nem szeretek és miért nem szeretnek?
Minek vagyok itt sikerekkel vagy azok nélkül, ha semmim nem marad azokban a percekben
melyek ott suttognak mellettem sokat, üldöznek, sebeznek, felvetődnek véges és végtelen kérdések, izzadva-remegve-félve-rettegve-borzongva megkeresnek és én csak ember vagyok, kisebbségi avagy átlagos többség részeként, csak ember, aki fél...
Elérkezett az idő és győz a psziché felettem, megteszem, még az őrület előtt.
Nem mondok semmit senkinek, titkom végleges, szerekkel teszem vagy nem,
itthagylak.
Itt maradsz, itt maradtok,
én pedig ismeretlen útra megyek, kapaszkodó lehet a hitem, avagy a magamba vetett reményem, félek!
Ott majd jobb lesz, pillanatok döntik el cselekménysorom, kikapcsol a szívem a lelkem, elsorvad amúgy is képtelen testem.

Lehunytam a szemem, mert lábnyomokat látok, és bízva bízom, hogy majd mikor életem legnehezebb pillanatai történnek, morajlanak, és én képtelen vagyok emberi erőből bírni, mert kicsinek teremtettem és félek ha sötétbe tévedek, akkor ott van, ahogy mindig ,
az Isten.
Nem látok mást, én magamban nem hihetek, mert kevés vagyok.
Be kell lássam, amit kaptam nem adhatom vissza.

Tragédia, diplomatikus kifejezés, szörnyű a lélektana a történésnek.
Ahogy egy baleset rémes, igazságtalan, ahogy egy betegség félelmes és lesújtó, úgy az öngyilkosság torzszülött és hihetetlen, hogy megtörténik ezen a földön, közöttünk mindennap a világ összes szegletében.
Úszunk egy nagy tengerben,
és van aki feladja és befogja száját és orrát, és lemerül a mélybe, melyből nem lehet visszatérni.

Fáj a szívem, hogy búcsúzni kell, pedig nem most volt itt az ideje.
Imádkozom, hogy a lélek megnyugvást találjon és befogadásra lelhet,
ha így múlik ki a léte egy embernek.
Látnunk kell a könnyeken keresztül, hogy az ajándékot nem adhatjuk vissza, mert majd egy magasabb hatalom fogja visszavenni tőlünk. Nem érhetünk célba előbb, mint meg van írva, mert nem lehet. Ez az alapszabály.
Hívő vagy hitetlen így van.

Nyugodjon békében a menekülő lélek.

Blind

If I could tear you from the ceiling
And guarantee source divine
Rid you of possessions fleeting
Remain your funny valentine

Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Don’t go and leave me
And please don't drive me blind

If I could tear you from the ceiling
I know the best have tried
I'd fill your every breath with meaning
And find the place we both could hide

Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Don’t go and leave me
And please don't drive me blind

You don’t believe me
But you do this every time
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind

I know you’re broken
I know you’re broken
I know you’re broken

If I could tear you from the ceiling
I’d freeze us both in time
And find a brand new way of seeing
Your eyes forever glued to mine.

Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind

I know you're broken
I know you're broken
I know you're broken

Little pray

Sóvárogva-sietve-zilálva-alig lélegezve,
Leküzdöm a harcom, és mindenemet az égieknek ajánlom,
Lelkem-testem újra születve, megtisztulva éledezik majd,
Pirkadatra kijövök a fényre, kinyitom bágyadt-reszkető pilláim
Remegő kezem felé emelem, hozzá imádkozom, csak őt szeretem,
Végtelen az ő hatalma, vágyódom hozzá
A szépséges égi magasba.

Mindenem az övé, ekképp élhetek,
Létem szereti ő,
S én őt hogy élhetek.

Feels like...and it feels like...

Otthontalan

Most megintcsak üres a fészkem, melyet belaktál.
Betöltöttél és átjártál egészen.
Félek-rettegek, hogy itthagytál:
újra mindenem menthetetlen.
Szenvedek, magamra ismerek,
Pusztítok, és egyre távolabb leszek
Tőled.

Elbocsátalak,
Mint szerető a halottat,
Mint aki ezer éve keresi kincsét,
Epekedve kérdez-kutat,
Amíg meg nem leli az igazat,
Vele pedig, amit oly vágyva keresett,
De nem tudja megtartani,
és zuhanó szerelme eltűnik örökre,
Megint ítélve kétes időkre,
Tipródó lelkét bezárva tartani,
Hallgatagnak sokáig maradni,
Mert tévútra jutott,
Megfeledkezett
Arról, hogy a gyémánt nem erre született.
Ő maga pedig sokat vétkezett.

Harcba szállok megint viharokkal,
Elnézem, ahogyan tomboló vágyam
Halvány sugarat ereszt,
Sodródásom pedig tönkretesz.
Otthonom nem lelve bolyongok újra,
Hamis árnyakra bízom
Magam, csak a hiány menne vagy
Múlna.

La passion

33Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. 34Jézus pedig mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." Lk.23, 33.

3Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 4Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. 5Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között? 6Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 7Az Emberfiának - mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad." Lk.24,3.



Szép húsvétot mindenkinek!

Like a prayer

Megint nyomasztanak az érzéseim, és mindennap halott a lelkem és a kedvem.
Hogy mindez miért van így, nem tudom megérteni.
Minden évben tavasszal jön valami negatív rakomány a lelkemre, mikor ráébredek, mint aki téli álmot kergetett,
Hogy mit keresek itt, miért nem távozom mindenkitől és mindenhonnan.
Csak úgy életet cserélnék valakivel,
De mivel nem tehetem, ezért szenvedek, és rettenetesen sajnálom magam.
Kevéske időnk van itt a jelen létünkben, és mégis pazarolunk,
Mint akiknek úgyis jut majd sok száz lehetőség még.
Pedig nincsen így.
Olyan ez, mint egy időre teljesíteni kötelező beadvány.
A legjobbat kell beadnia mindenkinek, aki itt van a lét peremén.
Nyertes nincsen, csak elfogadható és elfogadhatatlan.
Végtelen időszomjjal rendelkeznek a résztvevők, és félnek, hogy késnek, vagy hogy a munkájuknak nincsen és nem lesz semmi értelme.
Én is ettől rettegek. Pedig csak én tehetek lépéseket, és mégis.
Jönnek a gondolatok, az érvek, az ész és racionalitás, és a szív-lélek harc.
Különböző megvilágításokban látom a körém fonódó dimenziókat, és képtelen vagyok dönteni, mert a határvonalak szűkek.
Eleve el lennénk rendelve sorsunkra? Avagy még ami lehetetlennek látszik, az is változtatható?
Mikor dől el?

Dancing with myself

Meghalok...meghalok...újjászületek,
Talán, egyszer vége lesz,
Ami most bánt, és körülvesz,
Levegőt nem kapok,
Mindentől fulladok,
Harcok,
Érzések,
Csend,
Marad csak a titok.

Arcom meggyötörtem, kiül rá
a fájdalom ezer árnyéka, mert rettegek,
a mi lesz-től, sovány nekem ez a képlet,
Összetett-álomszerűt kérek,
Végzek magammal egy nap,
Lelkem belém dagadt,
Vágyak tombolnak,
Véres talpam alatt.

Time goes by

A múlt héten volt szerencsém megnézni Tim Burton újabb alkotását, az Alice in wonderland-et. Hagyj mondjam, nagyon ott van a szeren. Johnny Deep zseniális és nem különben Helena Bonham Carter. Elaléltam. Színes mesevilág, marad a törzssztori, nincsen ének, dögös képvilág, 3D-s effektek, szórakozásnak kiváló.

Egyéb híreim: megnéztem tegnap az új West Balkán-t Mc Dynamite szereplése keretein belül, szintúgy fejlődőképes a hely, remélhetőleg sikerül visszahozni a régi életérzést. Drukk.
Mc Dynamite nem volt rossz, bár feledhető is egyben. Klasszik drum'n' bass balladákkal.

Mai kulturális terv, mely a blogot érintheti még, a Szépművészeti látogatása Picasso és Degas képeivel. Őszintén remélem, hogy kapok annyit, amennyit várok.

Szépet mára kicsinyek!

Zeneileg:

Curious about

Olyan megfoghatatlan a jelenséged számomra, és megannyi felismerésre késztetsz, néha magam sem hiszem.
Olyan sebezhető vagy, olyan kis félénk, hogy nem értelek, a világ miért nem szed szeleteidre.
Olyan álmatag vagy, olyan változó, hangulatok irányítanak, érdekessé tesznek.
Olyan vagy, hogy féltelek.
Néha meg olyan, hogy megvetlek, mert nem értek egyet léted kritériumaival.
Valami szépség, valami különleges, valami egyedi, de mégis hétköznapi, gyakorlatias.
Olyan vagy, hogy nem tudod ki vagy, és bízol benne, hogy példás leszel,
Mert élni minta szerint kell, ballépéseket csak mások tehetnek.
Olyan kicsike a világ, amiben élsz, és elméd felfog és mozog.
Olyan elutasító vagy, olyan ingatag, korlátok közé szorult lény.
Olyan megfoghatatlan a léted értelme nekem, hogy nem tudlak kimondott polcra tenni,
Olyannyira rettegsz a szeretettől, mintha fájna és megölne.
Olyan mások vagyunk mindannyian, és ettől kerek lesz az, ami sosem volt szabályos.
Olyan furcsa érzet van közöttünk, melyet féltek, hogy csak jó irányba menjen.
Olyan más ez, mint a többi, csak tudnám miért érzem ezt minden elememben.
Olyan kimondatlan fogalom, mely még nem született meg.
Nem értek, nem értesz, kételkedsz, és éltetsz.

Undisclosed desires

Muse újabb szerzeménye kíván szép hetet mindenkinek.
Vélhetően a Hysteria után már nem lett volna jobb, de eme dal megállja a helyét mellette büszkén. Ajánlom figyelembe a dalszöveg értelmezését. Aloha.

Broken embraces

Nos igen régen sikerült bármiféle ajánlható filmmel előállnom, ezért most pótolom, amit már korábban akartam így hajnalban.

Sikerült végre megnéznem Pedro Almadovar legutóbbi remekét, a Megtört öleléseket pár hete, megszereztem magamnak dvd-n, és hát mikor már azt gondolná az ember, hogy az egyik kedvence már nem tudja felülmúlni alkotásait, akkor lesújt kegyetlenül megint.
Almadovar megint forgatókönyvet írt, és rendezett egy csodát, mely távolabb áll megszokott alkotásaitól, és mélyebbre evez.
Nincsenek ezúttal transzvesztiták, meleg párosok, és kétes szerelmek.
Egy író van és alkot, aki tehetséges, és híres. Mateo Blanco polgári nevén, írói álnéven Harry Caine.
A férfi vak, és így éli mindennapjait menedzserével és egyben annak fiával, és ők hárman szinte családként láttatnak.
Almadovar, hogy ne érezzük annyira komfortosan magunkat, beszúrja azért a jól beváltat, egyszercsak feltűnik egy fiatal férfi, aki mit ád az ég meleg, és a történetét szeretné közösen megmunkálni a híres Mateoval, aki leginkább Harryként üzemel balesete óta.
Kusza szálak keletkeznek, szerelmi történet kibontása kerül előtérbe, a vakság előtti élet, melyben a fény a régi szerelem, Lena volt, maga a tűz és szenvedély.
A meleg fiatalember is bekapcsolódik a szálba, mint régi kissé kellemetlen ismerős, Lena hiperszonikus és korlátolt gazdag- éltes élettársa halálhíre elönti az emlékeket, és visszafordítva a vak Harry meséjéből, újraélünk szerelmet, titkot, hatalom mániát, erőszakot, és szerencsétlenséget. Lena a közösen átélt balesetben meghal, Harrynk pedig szerelme életének fénye kihunyásával, a balesetben elveszti látását, és ambicíóit is.
Könnyes remekművet láthatunk, könnyen átélhető epizódokkal, a szerelmet magasztosra emelve, és a világ megszokott szennyes menetét szem előtt tartva.
Harry ismét Mateo, Lena mégis él, de a szerelem letűnt. A rég alkotott közös darab pedig hamvaiból feltámad, és csókot lehel a lezáratlan és megtört életekre.

Kötelező megnézni azoknak, akik hisznek nekem, mint kis blogfirkásznak, és minden egyes Almadovar rajongónak, és főként azoknak, akik nem kedvelik különösebben Pedro Almadovart. Újdonságot kaptunk, mivel mindannyiunk életében ott lapul egy- egy megtört ölelés.


Másfajta moziélmény nemrég a Wolfman, Benicio del Toroval, ami tökéletesen feledhetővé sikerült, főleg, ha a nevetséges maszkokat nézzük.
Amit még esetleg megtekintésre ajánlok a Sherlock Holmes, Guy Ritchie rendezésében, aki szintén, ahogyan drága spanyolunk is, újat adott ki magából. Nem ez nem Blöff, de nem is Spíler. Az angol humor megmarad, Robert Downey Jr. bebizonyítja, hogy jó arcmimikával rendelkezik, Jude Law nem különben, mozgalmas és élménydús alkotás, teli energiával és izgalommal.
Mindenféleképpen nézhető, már ha az ostoba romantikus filmnek nevezett próbálkozásokat vesszük, amikkel teli van a moziműsor, és/vagy az ijedjünk meg együtt thriller-horror borzalom darabokat.


Legyen szép a hét, csupa végtelen öleléssel fűszerezve picinyek.

Fight fight fight for something beautiful

Lehetetlen volt, és megvalósíthatatlan a gondolatsor, amelyen hánykolódott nap mint nap.
Érezte, hogy a vérkeringésébe visszatér az érzés, amelyet annyira gyűlölt.
Elhagyatottnak vélte létezését.
Mintha mindenki csak sodródna egyre távolabb, és mindez nem azért, mert nem ápolja a különböző érzelmi kapcsolatait.
Nehezen elfogadható tény, ami neki kijutott és csöppet sem tesz boldoggá, csak időszakosan, pillanatokra varázsol eufóriába.

Lehunyom a szemem és látom magamat,
Ahogyan senkim nem marad,
Önmagam ölelem,
Fájdalmam nem pihen,
Mély a seb, és csak gyűjti a sűrű gennyet,
Választanék tehetetlen új szerepet.
Ha lehetne.
Ölni kellene.

Mindennap csak az ismerős érzés, ami éltette, ami életre késztette, és a nyomasztó dolgokat elsodorta előle.
Napoknak élt. Heteknek.
A hosszabb hónapok kételyekkel borították el, és küszködést okoztak.
Manapság minden a bizonytalanságnak szólt.
Az egészség, a társadalmi lét, a megélhetés, a kapcsolatok sokasága, minden-minden képlékeny.
Hit.
Ez az egy, ami nem lehet kétséges. Hinni és bízni az égben, a talentumok kamatoztatásában, a szerencsében, az örömök megnyúlásában.
Harc. Ez lenne a földi lét? Olykor meg öröm?
Micsoda költői és nagy kérdések ezek. Olyanok, amiket sem ő sem más nem tud megválaszolni.

Álmomban utópisztikus világot láttam,
Ahogyan benned megnyugvást találtam,
Harmóniában élt a testem és a lelkem,
Mint még soha, úgy szerettem.
Fény volt mindenütt,
A fájdalom letűnt,
S volt mondanivalója a dolgoknak,
Búcsút intve unalmas harcoknak.
Kisimult az arcom.
Az igazat hallom.

Ekkor visszatért szívébe az életigenlés, a boldogságos lét- szerelem, a vágyak helyes sorrendje.
Elfogadott mindent, mert nem volt kivetnivaló.
Árnyaktól szabadulva érezte magát,
Várt.

Today is better

Mark Knight kiváló száma a mai napnak szól, csak és kizárólag...






Minden ízületemmel koncentrálok,
Hogy jobbá legyek, mindent odaadnék
Mindenkor szeretnék,
Sóhajokkal teli éjszakán,
Mikor már elfed az öröm,
Harc vagyok önmagam,
Gyorsan kapkodva a levegőt,
Így leszek halhatatlan.

Somewhere some place somebody hurts

Nothing really matters csakis MADONNA ajánlásával. Szép hetet kicsinyek!

Néha, ha hiányzol, odabújok emléked mellé,
Válok öledben végtelenné,
Szemedben szerelemmé,
Gördülő, kövér könnycseppeké.

Sleepy love

To deserve you

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz.
Döntések csatáznak halott bensőm mélyén.
Alvó lelkem útra kel, és végignéz,
Háborgó lényem szeretni kész.
Betakarsz apró megegyező dallamokkal,
Együtt lélegzem álmos sóhajoddal.

Tested mellettem megremeg, kapni akar,
Mégis gyötrelmesen retteg,
Megharcolva az árnyakkal, szendereg,
Érintésemben fájdalmad könnyekbe rejtőzve
Szelíden lepereg.

Gyönyört keresek, szenvedélyekkel fegyverkezve
Felkészítelek a legszebb szerelemre,
Küldöm a múltat, és ami jön:
Apró könnycseppek,
Testükben hordoznak engem,
Ahogyan álmodban messzire szöksz velem.
Elszáll minden hozott félelem,
Lényed féltve kiérdemlem.

Vampires and innocents

Akkoriban minden éjjel felriadt, ha otthon volt. Mint, aki halálos kórt készülődik kifeküdni, mindig csak aludt. Nem törődött semmivel és senkivel. Békés volt, és szerethető. Nem szerette sohasem a telet. Mindig csak a nyugtalanságot hozta, és a depresszív gondolatokat. Pontosan ezért álmokba merült, napokat aludt át, már-már összetévesztette a valóságot az álombéli világgal.
Néha, ha jobban a lelke mélyére nézett kínozta valami megmagyarázhatatlan félelem, melyet bizonytalanságnak nevezett. Rettegett az egyedülléttől, a nincstelenségtől, a változásoktól, a borzalmaktól, a betegségektől. Mint minden átlagos földi halandó tele volt az élete kétségekkel, és fogadalmakkal.
Útvesztőben érezte magát, holott meg volt mindene és nem volt egyedül. De ezeket a dolgokat pillanatok sorának érezte, és már szinte várta, mikor fog összeomlani.
Vámpír mesébe illő volt az élet vitele. A nappali csend és alvás, az éjszakai élénkség és vitalitás. Teljesen egészségtelen egy halandónak mindez.

Szemem végigpásztázta az elé omló világot, mindazt, amit magamnak teremtettem. Éjjel van, és lassan érkezik a hajnal egyelőre sötét köntösében, új lehetőségeket adva a földbéli lényeknek.
Szomjazom. Vég nélkül iszom, és innám a szerelmet, a halhatalanságot, a biztonságot. Ehelyett nem marad más, mint saját magam, aki maga a képlékenység. Nehéz így kapaszkodni. Érdekes módon érdektelen vagyok, és annyira várom a tavaszt, mintha csak az első lenne. Öregszem, telnek a napok, az évek, és vannak dolgok körülöttem melyek stagnálnak, és nem hagynak nyugodni. Olykor hihetetlen, hogy ez vagyok én, máskor nem törődöm vele, és egészen elégedett vagyok.
Csak ne lenne bennem ez a rettenetes egyedüllét, mely kicsiny korom óta elválaszt mindenkitől. Kapaszkodom, de aztán ellököm saját magam, és megint ott vagyok a megszokott helyemen.
Anyám, segíts, nem merek lelépni egyedül a lépcsőn, fogd meg a kezem, mert éreznem kell, hogy vagy, és nem kell megtennem hosszú utakat egyedül. Mesélj nekem megnyugtató kedvességeket, melyek nem lidércnyomásba taszítanak.
Ha behunyom a szemem, most...meg kell nyugodjak, hogy minden rendbe jön. Hogy nem lesz semmi baj, és lépteimet kísérik az égiek.


Szűrt fénybe burkolódzva, véres a szemem.
Rendszertelen az életem.
Ártatlanságot megrontani igyekszem,
Csak neked cselekszem,
Harcolok, és innék a véredből,
Éjjelente sírok a félelemtől,
és ha odabújnék hozzád, szeretnélek,
Úgy, ahogyan megálmodtam,
Tiszta pillantásodban fogantam,
Ártatlan a lélek, átváltozom,
Mert veled örülök a fénynek.
Leteszem megfáradt harcom és
Csókot hintek a végtelenségnek.