Closer to me

Idebújok közel és semmit nem teszek, csak várok;
Várok, hogy te is közelebb gyere,
mert ha kibújsz az ismeretlenségből, akkor egészen közelről
érezni fogod a közelségem, nyugtalanság és erőtlenség fognak elhalni,
Helyettük elemi erővel veszi át az uralmat a test és a lélek felett,
A közelség vadító és mámoros érzése, és semmi más nem kell majd
ezekután, csak a lüktetése a közelségednek,
mely az önsajnálatot és a könnyeket megtaposva
Széttöri a fájdalmat, diadala pedig ismerős érzetek halmaza,
semmi más nem kell utána már, csak a te közelséged.

Sorry

Sajnálom, hogy nem vagyok az eseted, és te sem az enyém,
mámorosan majd megkedvellek, de nem sikerül lépned felém,
Sírok utánad ismeretlen, sajnálom, hogy sajnáltatom magam,
magam maradok, holtomiglan - holtomiglan.
Sajnálom, hogy nem vagyok egész, mert letörték a szárnyam,
végtelen hiányos létem, utánad dobáltam.
Sajnálom, hogy nem vagyok elég, ahogyan te sem nekem,
szokatlan űr lakozik bennem, a valóságot már nem érzem.
Sajnálom, hogy csalódást okozol, én is neked,
Egymás életében betanulhatatlan a szerep.
Végtelen sajnálom, hogy nem talállak, pedig el sem vesztettelek,
Sajnálom, hogy nem ismerhetlek.

Coming out?

Voltak valaha a magyar filmiparnak jó húzásai, amiket nem feledünk. A szívünkben élnek, kockáik pedig elevenen ficánkolnak, kész idézetek tornyosulnak az elménkben.
Nos a Coming out, nem lesz köztük. Ha valóban jó címet akartak volna neki adni, akkor fordított coming out, avagy csodás álmok jönnek lenne a megfelelő. Lehet, hogy ezt utólag jelezni is kellene az arra érdemesnek.
Film művészetileg? Nevetgélünk egy-egy cuki kis jeleneten, de az a másfél óra hosszúnak tűnik, és valahogy Für Anikó jelenlétén kívül nem érezzük, hogy volt értelme a moziban eltöltött időnek. Vígjátéknak gyengécske, melegfilmnek elvérzik. A trailer-ben ellövik az összes poén féle szösszenetet, és azt gondoljuk, na ezt meg kellene nézni, igaz, kicsit szürreális a tartalom, de biztosan szórakoztató.
Tartalmilag? A homoszexuálisokra nézve sértő, az ostoba heteroszexuális közönség pedig meggyőződik arról, hogy na látod, ez tényleg nem más mint divatos ocsmányság, lesz ez még jobb is, csak a megfelelő motorossal kell elütetni magát a kis buzinak.
Léteznek csodák az életben, de nem ilyen jellegűek. A nemi identitás marad, végigkísér, és igaz van egy coming out nevezetű időpont, amikor az ember kitálal, és nem játssza tovább a "normális"-t, de ez nem fordítva van.
Coming out, elő a valósággal, ne kerteljünk tovább, kérem szépen eddig boldog homokos voltam, de hirtelen mégiscsak heteroszexuális lettem. Egy agyrázkódás és beleszerettem a kissé fiús viselkedésű, semmiképpen nem szép Tompos Kátyába. Nem mellesleg manapság tényleg mindenki lehet színésznő...
Kedves barátaim, íme a coming out-om: hihetetlen agyhalottság uralkodik, ami egy Horrorra akadvának megbocsátható, de nem nekünk!