Date for night

Álmatlan magányomra nem bízhatom ítéletem,
Tépett-önsajnálkozó szárnyaim csapdosva keresnek,
Egy ideje már az idő kínzása végtelen,
Nem ad enyhülést kifakadt sebeknek.
Visszautasító szavam, elutasítást kapkodva hörög,
Vágy csokorba meredve halkan nyöszörög.

Enyhülést mikor hoz az emberi természet?
Megkötözött létünk botladozva kúszik.
Meddig tart még ez iszonyatos készlet?
Elviselhetetlen a MARAD és MÚLIK.
Nem elég a semmi, a minden megfojt,
Hazugság húzza a porban a mámort.