White army

Kosztolányi Dezső:
Mérgek litániája


Mind szeretem. A titkos zűrzavarban
csendben susognak hozzám, mint a sír.
Oly egyszerűen, gazdagon, ragyogva,
akár a gyémánt, a rubin s zafir.

Az ópium volt első ideálom,
az álom, az én altató arám,
csak rám lehell és az enyém, mi drága,
enyém lesz Kína, Tibet és Japán.

Lihegve néztem ódon patikában
az atropin megcsillanó levét.
Bús kedvesünk szemébe álmokat lop,
s sötét szeme az éjnél feketébb.

Szeretem a tápláló s gyilkos arzént,
mert vézna arcunk tőle gömbölyül,
és éltető rózsás lehelletére
az élet és a halál leng körül.

Fejfájasztó homályos délutánon
az antipyrin-hez esedezünk.
Egy perc s fejünk a semmiségbe törpül,
és óriási lesz pici kezünk.

A koffein komoly, nyugodt barátunk,
mélységek kútja, bölcsek itala.
A veronál vén gyermekek dadája,
a morfium az örök éjszaka.

A nikotin zavart füstfellegében
keleti lázak fátyola remeg.
Az alkohol gyógyítja életünket,
ezt a fekélyes, óriás-sebet.

Hogy integetnek, hívnak és üzennek,
ha bánatoktól bong a beteg éj:
az éjjeliszekrényünkön alusznak,
és hallgatásuk is zokog, zenél.

Simák, szelídek s szörnyű gyilkosok mind,
olyan kicsik és mégis oly nagyok.
Oly mozdulatlanok. S faló ölükben
egy túlvilági lángvihar ragyog.

Mind szeretem. És ők is mind szeretnek.
Komor nevük imába foglalom.
Rettegve, félve rejtem el a titkuk,
mint átkomat és örök bánatom.

For a day

Köszöntök minden kedves Orsit e napon, de legfőképp kishúgomat és Pupákot. Előre pedig, ha már a felköszöntéseknél tartunk, Babit a szülinapja alkalmából.

Nekik:

Endless heart

Végem van, ha nem történik valami megfoghatóan megfoghatatlan. Új ízek hatalmában akarok még élni, nem csak remélni.
A legrosszabb, hogy halkan veszem a levegőt. "Kérem a köpenyem."

Wake me up when september ends

Need a rain to wash away our bad luck

Hallgatag vagyok mostanság, mert hiányod
Teljesen elpusztított,
Új nemzedékké nevelt a kísértés,
Hajnalban majd szeretek, ha tudok.
Vigyázva lépek,
Rohanok, ha kéred,
Sosem ismertelek,
Féktelen e véglet.

Selfish sexuality

Mondd, hogy jó és még akarsz,
Mondd, hogy soha többé-semmit,
Mondd, hogy álom vagyok és vad örömöt vágysz,
Mondd, hogy végtelen a gyönyör.
Végem van a karodban, meghalok,
Élve megölnek élveteg sikolyok.

Súgd, hogy most ne hagyjalak magadra,
Élvezeted élénk tüzében,
Súgd, hogy szükséged van ezekre a pillanatokra,
Tetszel a szeretők szerepében,
Kérj, hogy csak neked daloljak,
Beleleheljek minden rejtett hajlatba,
Sebeidbe mélyén fakadjak,
Beleölöm magam minden gondolatodba.

Kérd, hogy vad legyek és még odaadóbb,
Hogy kinyújtsuk a napszakot,
Amit választottunk, lopva-félve,
Mások elől elrejtve, égve-kérve,
Mert sosem lehet vége.
Szánakozva tekintve minden szégyenre,
Mi az éjbéli hajnal sötét szeretői,
Időt szánva a kapott szépségre.
Lihegve mondd,
Fájva kérd,
Álmodban súgd,
Sosem lesz vége.

Take me to the another day

Mámoros napok kellenek, és kellettek,
Sodródom a jéghideg árral,
Magamban, bolond módra, nevetek,
Megküzdök kisebb-nagyobb változással.
Utakat tévesztek, és elkerülöm
Magam, ebben a céltalan csatában,
Mindent adok, de nem kapok
Érzelmek hiányában.
Véges a szerepem,
S mint a gyerekkori félelem,
Elönt a végtelen
Érzés, hogy nem kellek már,
Hogy csak kis ideig maradhatok így,
Csókok üres kongása vár;
Nem kell a tiszta pillanat,
Port eszem és azzá válok
Szempillantás alatt.

Funky

Minden kedves blog olvasónak szép hetet kívánok!