Sunshine and coffee cups

Látomások gyötörnek, hogy nem leszek és nem leszel
Az enyém, a tied.
Vágyakozva vonok újabb utakat magam elé, melyeket
Teljesítenem kell, ha majd eljött az idő.
Megbabonáz a távollét és együttlétek hullanak
Porrá, foszló emlékekké válnak, mert valami-
Valahogy kihullik szívemből, nem enged kalandok
Forró, ismeretlen kezei közé,
Mert ha rám fagynak, megmerevedek,
Újból féktelen és értéktelen leszek.
Vigyázok, hogy ne lépjek árokba.
Közelséged bőrömön ég, odabújnék,
ahol a legintenzívebb a végtelenség.
Elnézném a ráncokat, barázdákat, tavaszok telnek
A közös jövő pedig megcsókolja számat.

In memoriam Daróczi József

Nagypéntek

Ha az ember önkezével vet véget Istentől kapott életének az rettenetes.
A legnagyobb ajándékot eldobni magunktól, melyet valaha kaptunk, az egyetlen,
Mely terhes olykor, és küzdelmes, keresztekkel teli és siralmas.
Borzasztó tragédia, a feladás és búcsú nélküli elhagyása szeretteinknek.
Ott vannak ugyanakkor a boldog pillantok, mikor nevetsz és örülsz,
Minden apró pillanatnak, melyet az élet adhat, napsütésnek, esőknek,
Viharnak, barátnak, mosolynak, forró italnak télen, a víznek, egy régen látott szerelemnek, mely emlékeket ébreszt, élményszerű olykor minden és tökéletes.

Hústépő időket élünk, és keményen ellenünk dolgozik minden idő, minden ember, minden szöglet, minden nap olykor, minden pillantás.
Kicsiny talpunkat megvetni valahol és valaki mellett ritka kincs, és néha lehetetlennek tűnő utópia, melyet depresszív szenvedés követ.
Mindenki úszik és vergődve fullad, ismer könnyet, csatát, árnyékot.
Tudom, ott van a kérdés belső részünkbe ágyazva, mikor nehéz,
Mi van, ha véget vetek ennek?
Miért is lenne értelme bárminek is?
Miért nem szeretek és miért nem szeretnek?
Minek vagyok itt sikerekkel vagy azok nélkül, ha semmim nem marad azokban a percekben
melyek ott suttognak mellettem sokat, üldöznek, sebeznek, felvetődnek véges és végtelen kérdések, izzadva-remegve-félve-rettegve-borzongva megkeresnek és én csak ember vagyok, kisebbségi avagy átlagos többség részeként, csak ember, aki fél...
Elérkezett az idő és győz a psziché felettem, megteszem, még az őrület előtt.
Nem mondok semmit senkinek, titkom végleges, szerekkel teszem vagy nem,
itthagylak.
Itt maradsz, itt maradtok,
én pedig ismeretlen útra megyek, kapaszkodó lehet a hitem, avagy a magamba vetett reményem, félek!
Ott majd jobb lesz, pillanatok döntik el cselekménysorom, kikapcsol a szívem a lelkem, elsorvad amúgy is képtelen testem.

Lehunytam a szemem, mert lábnyomokat látok, és bízva bízom, hogy majd mikor életem legnehezebb pillanatai történnek, morajlanak, és én képtelen vagyok emberi erőből bírni, mert kicsinek teremtettem és félek ha sötétbe tévedek, akkor ott van, ahogy mindig ,
az Isten.
Nem látok mást, én magamban nem hihetek, mert kevés vagyok.
Be kell lássam, amit kaptam nem adhatom vissza.

Tragédia, diplomatikus kifejezés, szörnyű a lélektana a történésnek.
Ahogy egy baleset rémes, igazságtalan, ahogy egy betegség félelmes és lesújtó, úgy az öngyilkosság torzszülött és hihetetlen, hogy megtörténik ezen a földön, közöttünk mindennap a világ összes szegletében.
Úszunk egy nagy tengerben,
és van aki feladja és befogja száját és orrát, és lemerül a mélybe, melyből nem lehet visszatérni.

Fáj a szívem, hogy búcsúzni kell, pedig nem most volt itt az ideje.
Imádkozom, hogy a lélek megnyugvást találjon és befogadásra lelhet,
ha így múlik ki a léte egy embernek.
Látnunk kell a könnyeken keresztül, hogy az ajándékot nem adhatjuk vissza, mert majd egy magasabb hatalom fogja visszavenni tőlünk. Nem érhetünk célba előbb, mint meg van írva, mert nem lehet. Ez az alapszabály.
Hívő vagy hitetlen így van.

Nyugodjon békében a menekülő lélek.

Blind

If I could tear you from the ceiling
And guarantee source divine
Rid you of possessions fleeting
Remain your funny valentine

Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Don’t go and leave me
And please don't drive me blind

If I could tear you from the ceiling
I know the best have tried
I'd fill your every breath with meaning
And find the place we both could hide

Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Don’t go and leave me
And please don't drive me blind

You don’t believe me
But you do this every time
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind

I know you’re broken
I know you’re broken
I know you’re broken

If I could tear you from the ceiling
I’d freeze us both in time
And find a brand new way of seeing
Your eyes forever glued to mine.

Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Don’t go and leave me
And please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind
Please don’t drive me blind

I know you're broken
I know you're broken
I know you're broken

Little pray

Sóvárogva-sietve-zilálva-alig lélegezve,
Leküzdöm a harcom, és mindenemet az égieknek ajánlom,
Lelkem-testem újra születve, megtisztulva éledezik majd,
Pirkadatra kijövök a fényre, kinyitom bágyadt-reszkető pilláim
Remegő kezem felé emelem, hozzá imádkozom, csak őt szeretem,
Végtelen az ő hatalma, vágyódom hozzá
A szépséges égi magasba.

Mindenem az övé, ekképp élhetek,
Létem szereti ő,
S én őt hogy élhetek.

Feels like...and it feels like...

Otthontalan

Most megintcsak üres a fészkem, melyet belaktál.
Betöltöttél és átjártál egészen.
Félek-rettegek, hogy itthagytál:
újra mindenem menthetetlen.
Szenvedek, magamra ismerek,
Pusztítok, és egyre távolabb leszek
Tőled.

Elbocsátalak,
Mint szerető a halottat,
Mint aki ezer éve keresi kincsét,
Epekedve kérdez-kutat,
Amíg meg nem leli az igazat,
Vele pedig, amit oly vágyva keresett,
De nem tudja megtartani,
és zuhanó szerelme eltűnik örökre,
Megint ítélve kétes időkre,
Tipródó lelkét bezárva tartani,
Hallgatagnak sokáig maradni,
Mert tévútra jutott,
Megfeledkezett
Arról, hogy a gyémánt nem erre született.
Ő maga pedig sokat vétkezett.

Harcba szállok megint viharokkal,
Elnézem, ahogyan tomboló vágyam
Halvány sugarat ereszt,
Sodródásom pedig tönkretesz.
Otthonom nem lelve bolyongok újra,
Hamis árnyakra bízom
Magam, csak a hiány menne vagy
Múlna.

La passion

33Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. 34Jézus pedig mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." Lk.23, 33.

3Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. 4Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. 5Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között? 6Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: 7Az Emberfiának - mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad." Lk.24,3.



Szép húsvétot mindenkinek!