dEmon

Ez valami varázslat, valami tréfa, megcsúful,
Sőt kinevet, ez az érdektelen céda,
Nem lehetséges, hogy hozzá vagyok láncolva
Mert nem ad új ikont az élet, két éve lesz
Lassan annak, hogy leszámoltam végleg.

Nem kellek neked, nem tudsz rólam, választhatsz
új ruhát, vérben úszik e dallam,
Hajszolt létem nem pihen, üldözve kopik
álmokban ébredek, mindenki hazudik.
Én pedig szenvedhetek.

Mondd; szeretnél vagy továbblépsz rajtam,
Ha fekszem és álmomban sírsz majd miattam.

Your eyes are hunting me

Csak kereslek, még sosem láttalak, de igyekszem
Megtalálni benned, részletekben rejlik az arcod,
a felismerhetetlenség a maszkod,
Majd most előtűnök és elhalok a karodban,
Álmomban éberen érzem minden mondatomban,
Reszket a hiányod, csontokig hatol ez a kín.
Vállalom, hogy nem látlak, de ha megismerlek,
Végtelen álmot szül majd a remény.

Like you never be

Sosem lettél volna hát? 

Látomás volt minden, még ha nem is tökéletes?

Remélem boldog vagy és leszel, hogy megérte szabadulnod,

Ha így van, akkor tudnod kell, jól döntöttél.

Sosem voltam akkor tehát.

Állomás, mely ködbe vész, hazugság, mely ismételve táplált,

Lélegzet, amit megfojtottak, érzet, mely haldoklott születésekor.

Félelmetes érzés, igazi halál ez, vesznie kellett,

Csak emberi mivoltom nem tudja megmagyarázni,

Sosem voltunk akkor,

Nincs fájdalmasabb, mint élőt 

temetni a halottak közé.

Intervention

Tudom, hogy ez így nem maradhat örökké, elsodor,
Kinyitva talál engem, minden megpróbáltatás felemészt,
Nem változnak az örökös harcok legbelül, fojtó csaták
Sora, ami elkísér, és elringat, ha fárad a lelkem.

Megváltoztathat egy új érzelem, átformálhat majd egy új lételem,
Búcsúd váratlan, és érdemtelenül fáj, csak menj, ha tudod, hogy eljött az óra.


Elmosódnak a régi arcok, megszűnnek álmok, és jönnek új harcok,
Elmondhatatlanul- epekedve kereslek, mert megszoktam, hogy itt vagy,
hogy látom minden pici mozzanatod, belém épül a vággyal teli szeretet.
Ott vagy nekem, amikor már nem látok senkit, pedig nem is ismerlek,
Hallgatag a jövőnk, oktalan a közös félelem az iszonyat öltöztet új ruhába,
loholva futok, régi vagyok csak minden új számára.