You make me feel

Még sosem gondoltam így senkire, mert rávettél

a végtelenségre, mert könnyedségbe mártottam a lelkem,

Amit mondtam, mindent megtettem. Apró mozdulatok elcsúsztak-

elúsztak, és a vágy lett a kenyerünk, nem maradt más

Csak mi ketten, kétségeink a nyomunkba eredtek,

Az érintésed jót tesz a lelkemnek, és megnyugszom benned

Harcos- éber szavaiddal felsérted a bennem lakó kevélységet,

Én pedig elringatlak, még akkor is ha sosem akartad

a közelségem, mert taszító féktelen ösztön uralkodik rajtunk,

és megvált minket, és csak magunk maradtunk,

Örök hajsza vagy nekem, és másnak ez lehetetlen feladat, 

Neked játszi könnyedség, mert adsz, benne magadat,

Hazugságba öntöm félelmeim, akarlak téged a lelkedet,

Sérült szárnyaid lehúzzák gyönyörű- áttetsző testedet.

Minden szavad- minden szavam méreg,

Mely táplálja közöttünk a soha meg nem szűnő létet.

Recovery

Kopott a fényed, megfáradt lelked tétován

Néz bele a semmibe, nem élsz már, 

ennek a világnak nincsen mit elvennie.

Ha hallod a szavam kérlek, mentsed meg

magadat, ha még értesz engem,

Lássad, hogy nincs más, fájdalom

keresztezi sötét utadat.

Felépülsz, ha felismered a sebeid,

meggyógyulsz, ha meglátod hullásod jeleit.

Megfagyott a lelked, szerek ölelnek, és tartják benned

az utolsó leheletet, a végtelenséget ígérve

Neked.

dear Pain entertain us

Megtépázott az idő, megevett a fájdalom, 

Sorozatos végzetem magamba zárhatom.

Nem kellek, nem kellesz, végtelen a kör,  most

láthatom, hogy omlanak le a falak bennem,

most tudom már, hogy hova kell mennem.

Idetartozom a fájdalom ölébe, beteljesületlenség-

elérhetetlen szerelmek keblére,

Odahajtom a fejem, véreres a szemem, és látom:

Szórakoztass- ringass engem végtelen-álmom.

Torn

Nem vagy velem, amíg magadé vagy,

Nem vagy nekem, amíg magadért élsz,

Nem vagy nekem soha többet,

Nem is voltál meglehet.

Hazugságot eszik a lelkem, 

Magadnak hazudsz,

hogy szeretsz engem. 

Elhittem, megtettem és most eltemetem

a lelkem.

Bring me life

Hozol nekem új életet, reményt adsz,

Mely majd magasra visz, és elfeledtet,

sok fájdalmat, szenvedést, amit valaha kaptam

mely megmérgezett, és utána magam maradtam.

Csalódások erdejében jártam, 

Harcokat és sérüléseket láttam,

Te leszel-e nekem a fényem, a létem,

vagy csak árny vagy, akit magamban 

látok mélyen.

Easter saturday

Nézd a szemem, alig látok vele,

Nézd a lábam, összeroskadok,

Nézd a szívem, alig dobog már,

Nézd az életem, ha így marad meghalok.

Láthatod nincs már erőm,

Láthatod, félelem költözött belém,

Láthatod nehéz nekem minden,

Ha ez így marad láthatod: meghalok.

Nézd a szám, alig bírok beszélni,

Nézd a lelkem, földi hiúságé lett,

Nézd a kezem nincsen benne semmi,

Nézd a halálom, benned feltámadhatok.

Us

Állandó lidérce vagy az én szívemnek, 

Magam sem értem az okát.

Nem ismerlek, sosem szerettelek,

Mégis mindig lelkem hajszolnád.

Megtestesítesz valamit, ami hiányzott

Belőlem: jelzed, hogy haldoklom,

és kiapadt az én hajszolt életem.

Nincs láng, nincs  tűz, csak a végtelen

tenni akarás, csak a féktelen létem.

Csak ha megismerlek, majd ha megismersz,

Akkor majd maradj, ha kérem.

Deal with nothing

Ötödik napja alig eszem, és mégis táplált a lelkem, 

Imáim halk hálót szőnek gyenge szemeimre, bágyadt szívemre,

Suttog az éjjel, és tele van kínnal és titkokkal, 

Fenséggel, és örök álmokkal.

Mézes bundáját elvette tőlem a szerelem, nem simul

hozzám, nem beszél énvelem, beleköpi a savas valóságot

Hiú-vak szemembe, beleordít minden sebembe.

Már nehezen látom, hogy jönne enyhülése szenvedésem

halk- morajló zajának, már nehezen érzek, de tudom

Hallom majd és örülök ismerős hangjának,

Véget vet ennek, örökké

véget vet ennek, és nem lesz többé.

System failure

Érdekes időket élünk, csendben maszkokat cserélünk,

és várjuk az enyhülő időszakot, álmainkat otthonunkban éljük,

Életnek számít ez, vagy minden elkopott?

Soha véget nem ér a hajsza, ez lehet lelkeink végső harca,

Remegő kezünkbe rejtjük kételyekkel teli arcunk,

Már többé nem alszunk, mindig talpon vagyunk.

Megérintelek messziről és suttogom a neved,

Végtelen vágyam sosem vetne meg,

Birtokolnálak és maszkom mimikám fedné előtted,

Így rejtőzködnék örökké melletted.

Meghasonultam magammal, elvesztelek így téged,

Nem is ismerlek, és szívem jobbra cseréled.

Nem tudok már beszélni, fegyverem lett a magányom,

Bezárult a kapu, kinyitni hiába próbálom, és már

semmi sem a régi, így lehet csak igazán félni aztán

Elbukni és újat építeni, más vágyává lenni.

Seems to be

Könnyek mentén haladunk előre, és viseljük

súlyos terheink, álmokon rontunk keresztül, és

nem vállaljuk ocsmány tetteink.

Nehezen veszem a levegőt, és arcom redőiben

ott van a múlt egész képzete,

Válaszom mindig egyszerűbb, ha látlak

mélyen érzem, hogy már soha nem érzek keserűt.

Neked amit adok, az sosem lesz elég, nekem ami 

te vagy, csak a vágy kivetülése feléd.

Nem kapok semmit sem, ami marasztalna,

ami nekem jelenthet valamit megsemmisült,

Vállaimon van minden terhe és panasza,

Lényemnek, mely egész megkönnyebbült.

Grow in pain

Szeretnék a segítségedre lenni, óvni-félteni

mindenre boldogan felelni. Ha kellek ott lenni,

Ha kell megmenteni, mindent megérteni.

Mások vagyunk mind, különbözőképpen szeretünk,

Hallomásból ismerjük csak egymást, pillantásokban

elveszünk, elhiszünk kósza-jöttment látomást.

Megnyugtatlak, ha látom, hogy kellek, ha úgy érzed

vágyod velem a végtelent, segítek ha elakad a lélegzet,

ha betölt a csend mely halkan ébresztget.

Te leszel az én menedékem, mert tudlak szeretni,

Te vagy az én vágyam, mert így már soha senki

nem fog kelleni.

Kiss me I am dying

 Tudhatnád, hogy nem kereslek többé, álmatlan karikás szememben

ott a vágyam feléd, te pedig mégsem látsz engem, és soha nem is fogsz,

Harcolj hát magaddal, valakivel az oldaladon, magamat adtam, és soha 

többé nem hagyom, hogy kihasználjanak, hogy odavessem a szégyennek

magamat. Megcsókolsz és elveszed belőlem a lelket, cselekvésképtelenné

teszed az egész szívemet. Hazudj hát tovább magadnak, undorodom már 

mindentől, ami te lehettél volna nekem, és annyira ismeretlen is idegenként

Akartalak. Neked ez nem jelent semmit, te nem hallasz, nem látsz, fogalmad

sincs nagy bölcsességedben mit is kívánsz.

Megkaptalak, tartozz hát a többi szemét közé, foglalj helyet az 5 napos múltban

sose gyere vissza, parttalan a jelenünk, és magamból kivetve e sorokban

maradsz a kimondhatatlan boldogtalan.

Az elmúlt 10 év

 ( egy elmaradt vers 2020 december 6-ról)

Sosem szerettem még így ilyen összetetten,

Sosem éreztem magam így ilyen

elégedetten,

10 éve történt ez a varázs, végighasadt a

szívem,

Alvó lelkem és belsőm, új életet kapott a

végtelenben.

Sosem szerettem még így, pedig sok fájdalmat

okoztam,

Sosem éreztem még így, pedig nagyon sokat

bántottam.

És mégis 10 éve vagy nekem a csoda,

Amit a körülöttünk élők nem értenek, az

nekem lelkem örök otthona.

Sosem szerettem még így, és annyi emléket

kaptam általa,

Sosem éreztem még így, pedig nehéz és

könnyű idők jöttek, te vagy álmaim szárnya.

Valahol mélyen tudom, hogy összeforrtunk az

életünk összenőtt,

Jöhetettt vad vihar, ármány és félreértés ez

már minket betölt.

Sosem szerettem még így, és nem is fogok

soha.

Sosem éreztem még így, és te vagy szívem

végtelen álma.

Hogyan tudnám neked elmondani és

megköszönni mindazt ami vagy?

Elképzelhetetlen nélküled az egész, levegő és

kenyér, nekem az vagy!

Something different something new

 Amíg csak a lélegzetem visz előre, addig kitartok 

és  megkereslek, ha nem talállak, akkor is

tudom, hogy szeretlek.

Ha majd megismerlek te lehetsz a végzet,

Álmomban sem láttalak, eltévednék benned.

Nem akarom már a fáradt terheket cipelni,

Magasabbra vágyom, többre hivatva mennék tovább

mert sosem láttalak a tapasztalat nem mutat senkit,

Legyőzöm magamat, és bennem gyökeret verve

mászol majd te is előre, ismerős szerepkörbe.