W.S. utolsó keringője ( Halott lelkek egy asztalnál ciklus )

" Bóbita, bóbita táncol..."
Mindennek vége kell lenni egyszer.
A halál már keres, homlokot ráncol,
nincs kibúvó, nincs vers, nincs még egyszer.
Bele kell szeretni, szeretőként köszönni,
Bóbitám, csak lépésről lépésre!
Így még nem láttam tiszteletben fürdözni,
Könyörögve, halkan súgja csak; valse triste...


Cupido halálára

Ó, azok a bús-lélektelen éjek,
Úgy eltűnnek, mint a nappali fények.
A hajnal kirakja, mint mozaikképeket
s mi csak keressük letűnt szerelmünket.
Hideg és fagyos a nászi ágy,
Benne csak férgeknek adatik a vágy.
Köd lepi, az ostoba de édes érzelmeket,
Hurrikán fújja szét az elszáradt szíveket.
Cupidot megölték, nincs szükség már reá..
..de ismeretlen tested ki ne kívánná?...