Jelenedben élek, minden rezzenésem
Neked adom ma is, ahogyan tegnap is,
Mindennapok telnek el veled,
Magamat adtam akkor és most, csak neked.
Kígyóként rám tekeredve, emlékeket
Harcolsz, élsz húsomba égve.
Üldözöl, és nem tudok feledni,
Nem győzlek halkan is, de téged keresni.
Szeretőket használok el, érzéseket remélve,
De csak a test hazudik kéjben fürödve.
Más lélekkel együtt szeretni,
Pillantásokból értve lenni.
Kérhetnélek, de már nem hallgatsz meg,
Régi szeretett mivoltod a múlté.
Bánthatnálak, de csak szellem harc lenne
Mit vívok, és összetörni kénytelen leszek.
Fájdalmas és ostoba gondolat,
Hogy újra élesszek egy évek óta halottat.
2009. július 17., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése