Újból
Egymásra vártunk, ki tudja hogyan
Telt az idő, addig amíg ismeretlen vizeken
Eveztünk mindketten, és nem voltunk szerettek.
Rád nézek, és rabul ejtesz,
Többé halkan- suttogom- bízom nem engedsz,
Tétova öleléseket elhagyok,
Tudhatom már mit és kit akarok.
Neked álmodtam minden mozdulatom,
Álmatlan leszek, ha benned lakhatom.
Újra érzek, jönnek a régi képek,
Elborítanak sötét felhők, amiket
Nem győznék törölni, mely önerőből nem ment,
De most két lábon állok, itt vagy nekem.
Édes a hangod, ahogyan nekem mondod,
Amit másnak- remélem- sosem fogsz,
Közelségemben magadat adod,
Én pedig már élek, mert nem haldoklok.
Villan felém egy csintalan mosoly,
Léted elragadó vihara elsodor.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése