Látomások gyötörnek, hogy nem leszek és nem leszel
Az enyém, a tied.
Vágyakozva vonok újabb utakat magam elé, melyeket
Teljesítenem kell, ha majd eljött az idő.
Megbabonáz a távollét és együttlétek hullanak
Porrá, foszló emlékekké válnak, mert valami-
Valahogy kihullik szívemből, nem enged kalandok
Forró, ismeretlen kezei közé,
Mert ha rám fagynak, megmerevedek,
Újból féktelen és értéktelen leszek.
Vigyázok, hogy ne lépjek árokba.
Közelséged bőrömön ég, odabújnék,
ahol a legintenzívebb a végtelenség.
Elnézném a ráncokat, barázdákat, tavaszok telnek
A közös jövő pedig megcsókolja számat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése