Hát tényleg lehetetlent kérnék,
Vagy valóban örök sötétség borult ránk?
Árnyak kisértenek, lépésről-lépésre közelít
a vad és mindent elemésztő átok,
Mely sötét lyuk formában kitárja elém magát,
De most talán már tisztult a tekintetem és idők során
Felismerem.
Ő az.
Zuhanó, koromfekete magány.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése