Your funeral

Nagyon szerettelek, mert biztonságos odút építettem magunk köré, Még ha tudtam, hogy előbb-utóbb lerombolja az élet, és ráköp egyezségünkre, Melyet még a széltől is óvtam. Vége van mindennek, mi valaha körülvett, végünk van, mert elengedted a kezem, Könnyeken átkelve, vágtál neki az idegennek. Már búcsúzni sincsen időm, csak hitetlenkedve nézek, Hogy képtelen vagyok felfogni mi történt, mert nem talállak sehol. Többé nincsen az, aki voltál, és ez a dolgok rendje biztosan, De rettenetes ez az érzés, és megsebzett halálosan. Elvonszolom magam az útból, mert mindig fel kell állni, Mert mindig erőre kell kapni, és újra csak itt állok, Egyedül, és körbeveszem magam, új erőkkel tarkított kabátban, Lebegek, és elrepítenek az édes emlékek, elringatnak, Megmaradtak, csak nekem, mint fotóalbumot nézegetem, S behajtom akkor, ha már fénylő könnycseppek zuhannak a lapjainkra, és elmossák az arcod, amit ahogy telnek az idő lapjai Egyre nehezebben idézek fel, csak a régi romlatlan marad a szívemben, Látlak és nevetsz, nem vagy itt többé velem, de kérdezlek felelsz, Eltemetlek, mert nem szabad másképpen tennem, Ideje nélküled tovább mennem.