Don't cry Father

Nyugtató 

Gyermek vagy újra, érezheted úgy, mert sűrű könnyeid között
Nézel engem, minden telve fájdalommal a szemedben,
S nekem most mondanom kellene bölcs szavakat,
Melyek csak kimondásukkal megnyugtatnak,
Hogy érezd nem vagy hiába, hogy igen,
mindennek meg van az ára, 
Tudnod kell, hogy semmi sem történthetett hiába.
Most ez a csend fagyasztó, melyet zsivaj borított el nem rég,

Értelme volt minden dallamnak, mert hát
az érzelmek ilyenek, ha vannak,
De nem maradt más most csak a végtelen űr, mely köntösében
Csak neked díszeleg, incselkedve súgja;
"Látod, hazudtam, meguntak, és csak én maradtam neked,
Én, aki más helyett nem szerethetlek..."
Hiába hát minden könny, sor, szó, és kesergés,
Itt van örök barátunk a szenvedés,
Addig minden feladatunk a felejtés,
Addig igen, még az édes is kesernyés.
De tudd; a gyermekek erősek, és ha van ki ringatja őket,
Legyőznek, mindent, ami már nem kell többé,
Bármi válhat feleslegessé és értéktelenné,
Van, ami azonban örök, ez a nyugalom,
Melyet csak neked küldök.