Tudom, hogy ez így nem maradhat örökké, elsodor,
Kinyitva talál engem, minden megpróbáltatás felemészt,
Nem változnak az örökös harcok legbelül, fojtó csaták
Sora, ami elkísér, és elringat, ha fárad a lelkem.
Megváltoztathat egy új érzelem, átformálhat majd egy új lételem,
Búcsúd váratlan, és érdemtelenül fáj, csak menj, ha tudod, hogy eljött az óra.
Elmosódnak a régi arcok, megszűnnek álmok, és jönnek új harcok,
Elmondhatatlanul- epekedve kereslek, mert megszoktam, hogy itt vagy,
hogy látom minden pici mozzanatod, belém épül a vággyal teli szeretet.
Ott vagy nekem, amikor már nem látok senkit, pedig nem is ismerlek,
Hallgatag a jövőnk, oktalan a közös félelem az iszonyat öltöztet új ruhába,
loholva futok, régi vagyok csak minden új számára.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése