( egy elmaradt vers 2020 december 6-ról)
Sosem szerettem még így ilyen összetetten,
Sosem éreztem magam így ilyen
elégedetten,
10 éve történt ez a varázs, végighasadt a
szívem,
Alvó lelkem és belsőm, új életet kapott a
végtelenben.
Sosem szerettem még így, pedig sok fájdalmat
okoztam,
Sosem éreztem még így, pedig nagyon sokat
bántottam.
És mégis 10 éve vagy nekem a csoda,
Amit a körülöttünk élők nem értenek, az
nekem lelkem örök otthona.
Sosem szerettem még így, és annyi emléket
kaptam általa,
Sosem éreztem még így, pedig nehéz és
könnyű idők jöttek, te vagy álmaim szárnya.
Valahol mélyen tudom, hogy összeforrtunk az
életünk összenőtt,
Jöhetettt vad vihar, ármány és félreértés ez
már minket betölt.
Sosem szerettem még így, és nem is fogok
soha.
Sosem éreztem még így, és te vagy szívem
végtelen álma.
Hogyan tudnám neked elmondani és
megköszönni mindazt ami vagy?
Elképzelhetetlen nélküled az egész, levegő és
kenyér, nekem az vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése