Kopott a fényed, megfáradt lelked tétován
Néz bele a semmibe, nem élsz már,
ennek a világnak nincsen mit elvennie.
Ha hallod a szavam kérlek, mentsed meg
magadat, ha még értesz engem,
Lássad, hogy nincs más, fájdalom
keresztezi sötét utadat.
Felépülsz, ha felismered a sebeid,
meggyógyulsz, ha meglátod hullásod jeleit.
Megfagyott a lelked, szerek ölelnek, és tartják benned
az utolsó leheletet, a végtelenséget ígérve
Neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése