Voltak valaha a magyar filmiparnak jó húzásai, amiket nem feledünk. A szívünkben élnek, kockáik pedig elevenen ficánkolnak, kész idézetek tornyosulnak az elménkben.
Nos a Coming out, nem lesz köztük. Ha valóban jó címet akartak volna neki adni, akkor fordított coming out, avagy csodás álmok jönnek lenne a megfelelő. Lehet, hogy ezt utólag jelezni is kellene az arra érdemesnek.
Film művészetileg? Nevetgélünk egy-egy cuki kis jeleneten, de az a másfél óra hosszúnak tűnik, és valahogy Für Anikó jelenlétén kívül nem érezzük, hogy volt értelme a moziban eltöltött időnek. Vígjátéknak gyengécske, melegfilmnek elvérzik. A trailer-ben ellövik az összes poén féle szösszenetet, és azt gondoljuk, na ezt meg kellene nézni, igaz, kicsit szürreális a tartalom, de biztosan szórakoztató.
Tartalmilag? A homoszexuálisokra nézve sértő, az ostoba heteroszexuális közönség pedig meggyőződik arról, hogy na látod, ez tényleg nem más mint divatos ocsmányság, lesz ez még jobb is, csak a megfelelő motorossal kell elütetni magát a kis buzinak.
Léteznek csodák az életben, de nem ilyen jellegűek. A nemi identitás marad, végigkísér, és igaz van egy coming out nevezetű időpont, amikor az ember kitálal, és nem játssza tovább a "normális"-t, de ez nem fordítva van.
Coming out, elő a valósággal, ne kerteljünk tovább, kérem szépen eddig boldog homokos voltam, de hirtelen mégiscsak heteroszexuális lettem. Egy agyrázkódás és beleszerettem a kissé fiús viselkedésű, semmiképpen nem szép Tompos Kátyába. Nem mellesleg manapság tényleg mindenki lehet színésznő...
Kedves barátaim, íme a coming out-om: hihetetlen agyhalottság uralkodik, ami egy Horrorra akadvának megbocsátható, de nem nekünk!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése