Sajnálom, hogy nem vagyok az eseted, és te sem az enyém,
mámorosan majd megkedvellek, de nem sikerül lépned felém,
Sírok utánad ismeretlen, sajnálom, hogy sajnáltatom magam,
magam maradok, holtomiglan - holtomiglan.
Sajnálom, hogy nem vagyok egész, mert letörték a szárnyam,
végtelen hiányos létem, utánad dobáltam.
Sajnálom, hogy nem vagyok elég, ahogyan te sem nekem,
szokatlan űr lakozik bennem, a valóságot már nem érzem.
Sajnálom, hogy csalódást okozol, én is neked,
Egymás életében betanulhatatlan a szerep.
Végtelen sajnálom, hogy nem talállak, pedig el sem vesztettelek,
Sajnálom, hogy nem ismerhetlek.
2013. december 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése