Mindenem a szenvedély, léterőm.
Hallhatatlan leszek egy-egy önző,
kéjjel teli érintéstől.
Vágyaim apró rezdüléseit neked adom.
Fuldokló beteljesülést kérek.
Hihetetlen egymásra hangoltságot.
Szomorú tusát, egymásnak hazugságot.
Mindenem a szenvedély, lélegzetem.
Álmom, mesém, mámorom, örök szerepem.
Neked adom most önző álmom,
Kezdj vele valamit, végtelen a félelem,
Ahogyan elolvad a felület, és csupasz
Emberi mivoltom, többé már nem kényelem.
Így válsz örök álmommá, láthatod; végem.
2009. február 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése