Love profusion

Fészkelő


Mit neked adhattam, álmaimban
Fürdőző, csodás, érzelmekre hívatott.
Láthatatlan árnyként lakozom benned,
Minden lépésnél csendben figyelek,
Csak akkor szólok majd, ha hangom megremeg,
Csak akkor kérlek majd, ha félnem nem lehet.
Fészkeltem itt, ismerős-idegen meleg odú,
Lehunyva pilláim, más életeket látok.
Elém tárul minden keserű háború,
Zuhanásom közben hozzád kiáltok,
Mert Te meghallgatsz, ha fáj a lelkem,
Te megmaradsz, nem kell utánad mennem.
Harcokat vívok, nehéz ez a belső,
Mindenki üres, támolyog a semmi.
Maradnak csak lusta, mint minden szerető
Sosem kell igazán szeretni.
Ide visszatalálok akkor is, ha vége
Ha az élet búcsúztat, közeleg az idő,
Összekuporodik minden sötét kis felhő,
Felém szállnak, de oszlik a köd, fény tör
Be, és érzem, tudom, hiszem,
Hogy neked és nekem;
Jön még ideje szebb világnak.
Nem is kell kérnem.







Madonna Love profusion, mert ez kell most. Semmi más.