Telnek a napok rendesen, mióta újra visszatértem a szakmába.:D
Nem telik el úgy napom, hogy ne gondolnék arra, bár azt csinálhatnám, amit igazán szeretnék, amire úgy érzem hívatva vagyok avagy lehetnék...
Csak a keserűségből fakadó muszáj, ami mozgatja a mindennapok egyhangúságát, semmi új, semmi szép, semmi tüneményes.
Szerelem-e?
Vajmi keveset tudok erről az érzésről,
Mivel valójában nem létezik.
Csak a vágy teszi feledhetetlenné,
Kimagaslóvá, csupaszon gyönyörűvé.
Magamnak mindent kívánok,
Bárkivel keresek, semmit sem találok.
Csak a végtelen egyértelműséget,
S hogy ez szerelem-e,
Nem hiszem e képtelenséget.
2009. május 17., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése