Rám eső pillantásod, engem hajnalban
Szinte kivétel nélkül gyönyörűvé tesz.
Hajlok a szép szóra, fogékonnyá válok
Minden sóhajodra, csak ne hagyj el engem,
Ne kelljen örökké tovább mennem,
Mert gyáva vagyok, magam után csak káoszt hagyok,
És lassan közeleg az alkony sűrű ködde,
Mely árnyékot boríthat a közös gyönyörre,
Világok omlanak össze,
Így leszel ölemben a létre rendelve.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése