Better

Feeling blue....

Anno az irodalomban a kék valami mást jelentett, mint alapjáraton a színek ostoba szimbólumai.
Egész álló nap itthon tespedtem és semmi sem jutott eszembe, amitől szebbé tehetném a világot. No more drama in my life ez biztos.


Most nem saját következik, hanem nem más, mint Catullus LXXVI.ik carmenje.
Rettenetesen szerettem hajdanán, sok carment tudtam kívülről is.
Szeretettel Nektek a mai napra:



LXXVI.


Visszatekintve ha bármi örömre talál, aki tudja,
hogy mindig jó volt és kegyes életet élt,
meg nem szegte a szent hűséget, az isteneket sem
hívta tanuinak, míg álnokul esküdözött,
akkor néked hosszú öregségedre, Catullus,
számtalan ily örömöt őríz e rossz szerelem,
mert amit jó szóval, tettel végezhet akárki,
mind elvégezték tetteid, és szavaid;
s kárbaveszett az egész, mert hálátlanszívű kapta,
Mért is kínoznád hát ezután magadat?
Elszántan mért nem ragadod ki magad nyavalyádból,
szemben az istennel mért vagy ilyen nyomorult?
Szörnyű nehéz mindjárt elvetni a hosszú szerelmet,
szörnyű nehéz, de neked nincs habozásra időd.
Nincs más orvosság, ezt kell vele véghezvinned:
ezt tedd, hogyha lehet, s hogyha nem, akkor is ezt.
Ó, ha ti megkönyörültök az emberen, istenek, és ha
küldtetek égi segély már a halál küszöbén,
nézzetek énrám is nyomorultra:ha jamborul éltem,
rántsátok el gyászos végveszedelem elől.
Jaj minden tagomat zsibbadtság szállja meg orvul,
s keblemből emiatt minden öröm kiszökött.
Többé már nem is azt kérem, hogy visszaszeressen,
vagy, mit úgysem akar, tisztaerényű legyen.
Élni kívánok már s e sötét kórtól szabadulni,
Istenek, adjátok meg kegyes életemért.