Nem lehetek mindig veled, pedig kellene.
Láthatatlan mivoltom ténfereg előtted,
Kér, hogy ne engedd el, mégha ő el is lök
Magától.
Olyan tökéletes vagy, hogy mindenki szerethetne,
Nem mozdulok gondolatban mellőled,
Szeretlek, ne engedd, hogy
Szenvedjek.
Sarokba szorultam, szűrt fények üvöltenek,
Magamra maradtam, bárhogy rettegek,
Nem bocsátom meg, mert elengedtelek,
Többé nem kellhetek.
Neked.
Maradtam ellened.
Sarokba szorított üvöltő szörnyeteg.
2009. január 12., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése